Ragaszkodás
Isabella szemszöge
Edward nyakába temettem az arcom. Olyan megnyugtató a
közelsége. A bokám szerencsére már nem fáj és valahogy ezen Edward illata még
inkább segít.
- Edwald.- szólaltam meg halkan, de tudtam, hogy úgy is meghallja.
- Igen tündérke?
- Felmegyünk lajzolni?
- Persze-állt föl velem együtt a kanapéról amin eddig ültünk. Szépen lassan elindultunk felfelé, pontosabban a szobám felé.- Nagyon szép szobád van, illik hozzád - dicsérte meg és mosolygott rám, mikor már bent voltunk. Leültünk az aszatalomhoz, pontosabban Edward leült a székre, engem meg az ölébe ültetett.- Na mit rajzoljunk?
- Lajzolsz nekem egy tündélt?
- És te mit csinálsz?
- Én majd kiszínezem – hűztem magam elé a színes ceruzákkal teli tartót.
- Rendben- és nekilátott a rajzolásnak. Érdekes volt nézni hogyan rajzol. Olyan szépen mozgott a keze. Ha nagyleszek én is szeretnék majd így rajzolni, ahogy ő. Annyira zavar, hogy hangosan nem tudom kimondani az „r” betűt, de magamban igen. Jasper-rel főleg ezt gyakoroljuk, nem nagy sikerrel.
Mire ezt átgondoltam, Edward végzett is, és engem nézett. Ránéztem a rajzra, és elámultam. Nagyon szép volt.
- Ez nagyon szép!- mosolyogtam rá.
- Neked bármit! De most lássuk a színezést- mosolygott vissza. Persze én egyből magam elé húztam a papírt én nekiláttam a színezésnek. Nem tudom miért, de főként rózsaszínt használtam. Nem éppen a kedvenc színem, de valamiért ilyen lett.
- Nagyon szépen kiszíneztetd, nem is mentél ki a vonalból - dicsérte meg. Az arcomat egyből elöntötte a forróság és szerintem elpirultam Mindig zavarba jövök ha megdicsérnek - Megtarthatom?
- Csak ha lajzolsz egy másikat nekem- peresze ő megy egyből belekezdett, és alig pár perc alatt végzett is vele,- színezéssel együtt. Nem tudom hogy lehet ilyen gyors, de teljesen olyan lett mint az enyém.
Megkértem Edward-ot, hogy mennyünk ki a hátsó kertbe egy kicsit jászeni. Mivel egy része fedett, így nem kellett a plédet a vizes fűre teríteni, sajnos ahol most élünk nagyon sokat esik az eső és nagyon keveset süt a nap, de nekem így is tetszik. Sajnos, fel kellett vennem egy pulcsit, amit ugyan nem akartam, de Edward olyan aranyosan nézett rám, hogy végül rá tudott beszélni.
Éppen Fülivel – a plüss nyuszim- és Csíkossal- a zebrám- játszottam, mikor megjelent Jazz. Fel akartam állni, és odafutni hozzá, de Edward- aki eddig csodálattal nézett, bár nem tudom miért- megállított.
- Miért nem engeded hozzám?- kérdezte Jasper mérgesen Edward-tól.
Soha nem láttam eddig Jaspert mérgesnek, de a fekete szemei megrémisztettek. Egyből Edward mellkasába „bújtam”.
- Kibicsaklott a bokája. Esme és én beszélgettünk, ő meg felállat egy székre ami megillet, és leesett. De most megrémiszted, szóval ne beszélj így előtte – simított végig a hátamon
- Sajnálom Bella. Nem akartalak megijeszteni - simogatta meg a fejem, de még mindig előttem van a dühös fekete szeme, így elhúzódtam. Hallottam, ahogy bánatában sóhajt egyet, majd elmegy.
- Éhes vadok- néztem Edward szemébe. Ő egyből felállt velem és a játékokat összepakolva bementünk. A játékokat és a plédet lettet a nappaliba és már indultunk is tovább a konyhába. Leültetett az egyik székre, míg meg melegítette az ebédemet: húslevest.
Miután letette elém a tányért tele húslevessel, gyorsan felkapott, és az ölébe ültetett. De alig pár perc múlva már állhatott is fel és vihette az üres tányért a mosogatóhoz. Amint visszajött hozzám a nyakába kapott- mire én meg automatikusan markoltam a hajába- és visszamentünk a nappaliba a nemrég letett tárgyakért. Felvittük a szobámba, utána kötelező jelleggel fogat kellett mosnom, és a ruhát átvettem egy pólóra és egy rövidnadrágra.
- Edwald.- szólaltam meg halkan, de tudtam, hogy úgy is meghallja.
- Igen tündérke?
- Felmegyünk lajzolni?
- Persze-állt föl velem együtt a kanapéról amin eddig ültünk. Szépen lassan elindultunk felfelé, pontosabban a szobám felé.- Nagyon szép szobád van, illik hozzád - dicsérte meg és mosolygott rám, mikor már bent voltunk. Leültünk az aszatalomhoz, pontosabban Edward leült a székre, engem meg az ölébe ültetett.- Na mit rajzoljunk?
- Lajzolsz nekem egy tündélt?
- És te mit csinálsz?
- Én majd kiszínezem – hűztem magam elé a színes ceruzákkal teli tartót.
- Rendben- és nekilátott a rajzolásnak. Érdekes volt nézni hogyan rajzol. Olyan szépen mozgott a keze. Ha nagyleszek én is szeretnék majd így rajzolni, ahogy ő. Annyira zavar, hogy hangosan nem tudom kimondani az „r” betűt, de magamban igen. Jasper-rel főleg ezt gyakoroljuk, nem nagy sikerrel.
Mire ezt átgondoltam, Edward végzett is, és engem nézett. Ránéztem a rajzra, és elámultam. Nagyon szép volt.
- Ez nagyon szép!- mosolyogtam rá.
- Neked bármit! De most lássuk a színezést- mosolygott vissza. Persze én egyből magam elé húztam a papírt én nekiláttam a színezésnek. Nem tudom miért, de főként rózsaszínt használtam. Nem éppen a kedvenc színem, de valamiért ilyen lett.
- Nagyon szépen kiszíneztetd, nem is mentél ki a vonalból - dicsérte meg. Az arcomat egyből elöntötte a forróság és szerintem elpirultam Mindig zavarba jövök ha megdicsérnek - Megtarthatom?
- Csak ha lajzolsz egy másikat nekem- peresze ő megy egyből belekezdett, és alig pár perc alatt végzett is vele,- színezéssel együtt. Nem tudom hogy lehet ilyen gyors, de teljesen olyan lett mint az enyém.
Megkértem Edward-ot, hogy mennyünk ki a hátsó kertbe egy kicsit jászeni. Mivel egy része fedett, így nem kellett a plédet a vizes fűre teríteni, sajnos ahol most élünk nagyon sokat esik az eső és nagyon keveset süt a nap, de nekem így is tetszik. Sajnos, fel kellett vennem egy pulcsit, amit ugyan nem akartam, de Edward olyan aranyosan nézett rám, hogy végül rá tudott beszélni.
Éppen Fülivel – a plüss nyuszim- és Csíkossal- a zebrám- játszottam, mikor megjelent Jazz. Fel akartam állni, és odafutni hozzá, de Edward- aki eddig csodálattal nézett, bár nem tudom miért- megállított.
- Miért nem engeded hozzám?- kérdezte Jasper mérgesen Edward-tól.
Soha nem láttam eddig Jaspert mérgesnek, de a fekete szemei megrémisztettek. Egyből Edward mellkasába „bújtam”.
- Kibicsaklott a bokája. Esme és én beszélgettünk, ő meg felállat egy székre ami megillet, és leesett. De most megrémiszted, szóval ne beszélj így előtte – simított végig a hátamon
- Sajnálom Bella. Nem akartalak megijeszteni - simogatta meg a fejem, de még mindig előttem van a dühös fekete szeme, így elhúzódtam. Hallottam, ahogy bánatában sóhajt egyet, majd elmegy.
- Éhes vadok- néztem Edward szemébe. Ő egyből felállt velem és a játékokat összepakolva bementünk. A játékokat és a plédet lettet a nappaliba és már indultunk is tovább a konyhába. Leültetett az egyik székre, míg meg melegítette az ebédemet: húslevest.
Miután letette elém a tányért tele húslevessel, gyorsan felkapott, és az ölébe ültetett. De alig pár perc múlva már állhatott is fel és vihette az üres tányért a mosogatóhoz. Amint visszajött hozzám a nyakába kapott- mire én meg automatikusan markoltam a hajába- és visszamentünk a nappaliba a nemrég letett tárgyakért. Felvittük a szobámba, utána kötelező jelleggel fogat kellett mosnom, és a ruhát átvettem egy pólóra és egy rövidnadrágra.
Épp hogy bebújtam az ágyba Carlisle be is lépett a szobámba
- Jöttem olvasni- jött oda az ágyamhoz Carlisle. Most kivételesen nem az ő ölébe helyezkedtem el, hanem Edward-éban. Ezen mind a ketten mosolyogtak, de belekezdett a mesébe amit tegnap kezdett el. Hamupipőke.
Furcsa, hogy mennyire ragaszkodok Edward-hoz. Mikor leestem, akkor is az ő ölébe akartam lenni, bár Caius olyan számomra, mint egy védő, aki bárkitől megvéd, de mégse szeretem annyira. De Edward. Őt nagyon szeretem, és ragaszkodok is hozzá.
Edward szemszöge
- Jöttem olvasni- jött oda az ágyamhoz Carlisle. Most kivételesen nem az ő ölébe helyezkedtem el, hanem Edward-éban. Ezen mind a ketten mosolyogtak, de belekezdett a mesébe amit tegnap kezdett el. Hamupipőke.
Furcsa, hogy mennyire ragaszkodok Edward-hoz. Mikor leestem, akkor is az ő ölébe akartam lenni, bár Caius olyan számomra, mint egy védő, aki bárkitől megvéd, de mégse szeretem annyira. De Edward. Őt nagyon szeretem, és ragaszkodok is hozzá.
Edward szemszöge
Nagyon jó volt Bellát az ölemben taratani. „Milyen aranyosak. És, hogy ragaszkodik
hozzá Bella, és Edward is mennyire ragaszkodik Bellához!” Gondolta
Carlisle. Erre elmosolyodtam.
- Hallottad?
- Igen, de nem baj.- mondtam, hisz számomra már teljesen megszokott volt, hogy hallom mások gonolatát. „Akkor rendben.” Üzente gondolatban, és aztán kiment. Nem tudtam hogyan, és miként ragaszkodhatok ennyire Bellához. Hiszen ő egy ember, és ráadásul gyerek. Hányszor próbált Heidi elcsábítani- mikor még nem volt együtt Dem-mel- sikertelenül. Én még soha, semmihez nem ragaszkodtam ennyire eddig, talán csak ahhoz, hogy állatok vérén élhessek.
De sajnos minden jónak vége szakad egyszer. Borzalmas belegondolni, hogy holnap visszamegyünk Volterra-ba, és el kell válnom ettől a kis tündértől hisz lehet, hogy soha többé nem látom. Mégiscsak ember. Változik, szerelmes lesz, elköltözik majd egy nap – ha nem akar vámpír lenni – meghal. Ez az élet rendbe és így is lenne rendjén.
Ahogy ebbe belegondoltam elszomorodtam, és szorosabban húztam magamhoz az alvó csöppséget.
Nem akartam tőle elválni. A világot jelentette nekem ez a kislány.
Aro szemszöge
- Hallottad?
- Igen, de nem baj.- mondtam, hisz számomra már teljesen megszokott volt, hogy hallom mások gonolatát. „Akkor rendben.” Üzente gondolatban, és aztán kiment. Nem tudtam hogyan, és miként ragaszkodhatok ennyire Bellához. Hiszen ő egy ember, és ráadásul gyerek. Hányszor próbált Heidi elcsábítani- mikor még nem volt együtt Dem-mel- sikertelenül. Én még soha, semmihez nem ragaszkodtam ennyire eddig, talán csak ahhoz, hogy állatok vérén élhessek.
De sajnos minden jónak vége szakad egyszer. Borzalmas belegondolni, hogy holnap visszamegyünk Volterra-ba, és el kell válnom ettől a kis tündértől hisz lehet, hogy soha többé nem látom. Mégiscsak ember. Változik, szerelmes lesz, elköltözik majd egy nap – ha nem akar vámpír lenni – meghal. Ez az élet rendbe és így is lenne rendjén.
Ahogy ebbe belegondoltam elszomorodtam, és szorosabban húztam magamhoz az alvó csöppséget.
Nem akartam tőle elválni. A világot jelentette nekem ez a kislány.
Aro szemszöge
Nagyon aranyos a kis Bella. Még Caius-t is ellágyította, de
ahogy Edward ragaszkodik hozzá, az sok. Igaz hogy a kislány bárkinek a jég
szívét felolvasztaná, de hogy vámpír ilyen kezes bárány legyen… Nem hagyhatom,
hogy az egyik tehetséges katonám ellágyuljon egy ember miatt, egy embergyermek
miatt!
- Szóval csak ezért jöttetek el velünk vásárolni!- rontott be az ajtón Alice evvel félbeszakítva a nyugodt perceket. - Hogy lehet valaki ilyen pofátlan? - jött elém és a mellkasomra bökött. - Rávenni a lányokat, hogy jöjjenek el velünk vásárolni csak azért, hogy vegyenek rá, hogy beálljak a Volturi közé! - kiabált velem. - Lemerem fogadni, hogy Edward-ra is ráparancsolt, hogy legyen kedves Bellával, és vegyen rá, hogy álljak be Volturi őrnek. Soha nem is akartam beállni, és nem is fogok beállni! De, hogy egy ártatlan kislányt is rávenni, az már szánalmas!- szinte köpte felém a szavakat ez az elképesztően különleges vápír.
- Te tényleg csak azélt voltál kedves velem mel azt akalják, hod Alice elvedék tőlem?! Utállak Edwald! Nem is akallak látni! – könnyezett a kislány szeme ahogyan Edward-ra nézett. Ha jól láttam most kelhetett fel, mert még az alvásnak szánt ruhája volt rajta.
- Bella én nem…- csuklott el Edward hangja mintha sírni akarna. Tényleg ellágyította ez az emberlány. Sürgősen tetti kell valamit. - Nem tudtam erről, esküszöm! – nézett ijedten a kislányra.
-Nem hitek neked! Jazz! - Jasper egyből mellette termett, hogy kivegye a gondolatolvasó katonám kezéből Bellát. - Engedj el Edwald!
Edward nem akarta elengedni. Sőt még szorosabban ölelte magához a kislányt.
-NEM!- és kirohant vele!
Isabella szemszöge
- Szóval csak ezért jöttetek el velünk vásárolni!- rontott be az ajtón Alice evvel félbeszakítva a nyugodt perceket. - Hogy lehet valaki ilyen pofátlan? - jött elém és a mellkasomra bökött. - Rávenni a lányokat, hogy jöjjenek el velünk vásárolni csak azért, hogy vegyenek rá, hogy beálljak a Volturi közé! - kiabált velem. - Lemerem fogadni, hogy Edward-ra is ráparancsolt, hogy legyen kedves Bellával, és vegyen rá, hogy álljak be Volturi őrnek. Soha nem is akartam beállni, és nem is fogok beállni! De, hogy egy ártatlan kislányt is rávenni, az már szánalmas!- szinte köpte felém a szavakat ez az elképesztően különleges vápír.
- Te tényleg csak azélt voltál kedves velem mel azt akalják, hod Alice elvedék tőlem?! Utállak Edwald! Nem is akallak látni! – könnyezett a kislány szeme ahogyan Edward-ra nézett. Ha jól láttam most kelhetett fel, mert még az alvásnak szánt ruhája volt rajta.
- Bella én nem…- csuklott el Edward hangja mintha sírni akarna. Tényleg ellágyította ez az emberlány. Sürgősen tetti kell valamit. - Nem tudtam erről, esküszöm! – nézett ijedten a kislányra.
-Nem hitek neked! Jazz! - Jasper egyből mellette termett, hogy kivegye a gondolatolvasó katonám kezéből Bellát. - Engedj el Edwald!
Edward nem akarta elengedni. Sőt még szorosabban ölelte magához a kislányt.
-NEM!- és kirohant vele!
Isabella szemszöge
Edward nagyon, de nagyon gyorsan kirohant velem be az
erdőbe. Nem is értem, hogy lehet valaki ilyen gyors.
Nagyon haragszom rá, hogy el akarja tőlem venni Alicet, de mégis valami azt súgja nem hazudott, és bízhatok benne. Leült velem egy kidőlt fára és úgy nézett a szemembe.
- Bella, én tényleg nem tudtam erről! Én önszántamból voltam, és vagyok veled! – a szeme szinte könyörgött hogy bocsássak meg neki. Nem tudok rá haragudni és érzem is hogy ő egy olyan ember aki nem hazudna nekem soha. Így hát szorosan öleltem át a nyakát.
- Hiszek neke.- súgtam a nyakába, mire ő még szorosabban ölelt magához.
- Köszönöm!- súgta, és egy boldog mosoly jelent meg az arcán, ami miatt nekem is mosolyognom kellet. - Visszamenjünk?
- Még ne! Séta – a karjában velem felállat a fáról és szépen lassan elindultunk.- Másszunk fa.
- Jó, de akkor mássz a hátamra, és kapaszkodj erősen!- tettem amit mondott. Pár pillanat múlva már a fa tetején is voltunk. Ő szorosan fogott az ölelésében én meg nézelőttem.
- De cép!- néztem körül. Nagyon szép volt. Láttam a folyót, a hegyeket, a magas fákat, egyszerűen mindent! Mikor hirtelen elkezdett fújni a szél, és a felhők is elmentek a napocska kisüthetett, ami megcsillant Edward bőrén.
- Csillog! – nevettem Úgy csillogott mint a, állítólag legalábbis Rose ezt mondta, fitt… fitturokkal kirakott nyuszim amit a lámpa alá tarok. - Gyönyölű!- mosolyodtam rá.- Szeletlek.- puszit adtam az arcára.
- Én is téged Isabella.- puszilta ő is meg az arcomat és mosolyogva néztük tovább a… a mindent.
Nagyon haragszom rá, hogy el akarja tőlem venni Alicet, de mégis valami azt súgja nem hazudott, és bízhatok benne. Leült velem egy kidőlt fára és úgy nézett a szemembe.
- Bella, én tényleg nem tudtam erről! Én önszántamból voltam, és vagyok veled! – a szeme szinte könyörgött hogy bocsássak meg neki. Nem tudok rá haragudni és érzem is hogy ő egy olyan ember aki nem hazudna nekem soha. Így hát szorosan öleltem át a nyakát.
- Hiszek neke.- súgtam a nyakába, mire ő még szorosabban ölelt magához.
- Köszönöm!- súgta, és egy boldog mosoly jelent meg az arcán, ami miatt nekem is mosolyognom kellet. - Visszamenjünk?
- Még ne! Séta – a karjában velem felállat a fáról és szépen lassan elindultunk.- Másszunk fa.
- Jó, de akkor mássz a hátamra, és kapaszkodj erősen!- tettem amit mondott. Pár pillanat múlva már a fa tetején is voltunk. Ő szorosan fogott az ölelésében én meg nézelőttem.
- De cép!- néztem körül. Nagyon szép volt. Láttam a folyót, a hegyeket, a magas fákat, egyszerűen mindent! Mikor hirtelen elkezdett fújni a szél, és a felhők is elmentek a napocska kisüthetett, ami megcsillant Edward bőrén.
- Csillog! – nevettem Úgy csillogott mint a, állítólag legalábbis Rose ezt mondta, fitt… fitturokkal kirakott nyuszim amit a lámpa alá tarok. - Gyönyölű!- mosolyodtam rá.- Szeletlek.- puszit adtam az arcára.
- Én is téged Isabella.- puszilta ő is meg az arcomat és mosolyogva néztük tovább a… a mindent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése