Carlisle és Aro
Carlisle szemszöge
- Biztos vagy benne
Carlisle? Igaz, Edward nagyon fog örülni, de Bella…
- Figyelj, Bella már 16 éves, és a korához képest nagyon érett, legfeljebb hisztizik egy kicsit, azt meg ő és mi is egyaránt túléljük.
- Értem, de akkor is. Nagyon ki fog akadni…
- Aro barátom, mit tudna tenni egy szigetről? Kiúszni nem tud, mi meg nem visszük ki.
- Rendben, te tudod a te lányod.
- Jó, hogy beláttad. Most akkor beszéljük meg a részleteket. Hogy mikor indulnánk, és kik jönnének tőletek?
- Azok, akik úgy kb. 13 éve voltak ott nálatok, meg én. Mert Volterra-ban is kell maradnia őröknek, meg persze nekünk a legnagyobb a kontrollunk, és így nem lesz akkora veszélyben a kicsi Bella.
- Hát már nem olyan kicsi – mosolyodtam el. Hát igaz, lassan kész nő lesz abból a lányból.
- Igaz. Akkor holnap. Nekünk megfelel ha nektek is. Mi hamarabb odamegyünk. Mi megyünk innen Olaszországból. A hajnali 3:45 járattal, de még így is át kell szállnunk Los Angels-ben. A szigetre meg pont úgy érünk oda, hogy a nap már lement. (szr: nem tudom hány óra alatt ár Olaszo.-ból Amerikába egy repülőgép csak tipp) Az úgy este hat óra fele lesz, és ti a következővel jöjjetek.
- Rendben, úgy jó lesz. Rendelek vért nektek minden fajtából, de ti is szerezzetek, mert nem tudok olyan nagy mennyiségben beszerezni, még a feketepiacról sem. Mindenhol furcsán néznének rám ha kijelentem kell 26 liter vér. Majd legfeljebb elmegyek Hawaii-n az egyik kórházba, és onnan is szerzek. Mi is annak a szigetnek a neve, ahova menni készülünk?
- Vampire Island. Tudom kissé vicces, de a Volturi tulajdona. Védve van, és az emberek rettegnek attól a meseszép szigettől. Még Sulpicia talált rá valamikor Kr.u. 200-ban. De ti már tudjátok a történetét. Majd meséljétek el a kis Bellának is, biztos tetszeni fog neki.
- Rendben. Aro, tudod te mi kell egy ilyen nyaralásra?
- Mondjuk.
- Aro.
- Hát…
- Figyelj, szerintem bízd a feleségekre, és ők majd megoldják, de fürdőgatyát hozzatok, mert Emmett-ék bele akarják dobni a három nagy vezetőt a vízbe.
- Ne má’ apa elrontottad a meglepetést. Pedig úgy megnéztem volna az arcukat - kiáltott fel Emmett.- De nem is baj megmondom Jazz-nek, hogy ő se érintkezzen Aro-val és lesz ott meglepetés. Ja, amúgy csá Aro Bá’! – egy kissé talán túl közvetlen vele Emmett, de nem tudok mit tenni ez ellen a hatalmas gyerek elle.
- Ez hosszúra sikeredett, de én is üdvözlöm, ahogy mindenkit a családban. És köszönöm a figyelmeztetést. Caius itt járkál az irodában fel-le, és azon töri a fejét- ahogy ő mondaná: hogy mivel szívassa meg a mai fiatal vámpírokat. Sejtem, hogy azok Emmett és Jasper akarnak lenni.
- Rendben, leteszem, mert Bella jön felfelé. Mi a 7:15-ös géppel indulunk. A viszont látásra Aro.
- Neked is Carlisle - tettem le a telefont. Hallottam, hogy Bella jön így vámpír sebességgel a könyvespolchoz szaladtam, és lekaptam egy könyvet majd az nagy bőrfotelemben elhelyezkedtem ás úgy tettem mintha olvasnám
- Szia Carlisle. Mit csinálsz? Hogy tehetek én is fel ilyen okos kérdést?! Hisz látom, hogy olvasol, de mit is? - kérdezte Bella.
- Ömm… A „Varázslények létezése” - Bella felnevetett a címe hallatán és én is megengedtem magamnak egy mosolyt. Hisz kissé furcsa hogy pont ezt sikerült levennem a polcról. Olyan kis csilingelő nevetése van. Nem olyan, mint a vámpíroké- nem olyan csilingelő, de nem is olyan „durva”, mint az embereké. Igaz az emberek sem nevetnek csúnyán, de nem olyan tiszta, és csilingelő, mint a vámpíroké.
- Pont te olvasol a „varázslényekről”? Hát ez vicces, mikor te magad is az vagy. Vagyis egy mesebeli-nem-létező lény. Na mindegy, nem is erről akartam veled beszélni. Hanem arról, hogy mikor indulunk, arra a titokzatos nyaralásra, amiről még csak annyit sem árultok el hogy hol van?
- Holnap 7:15-ös géppel indulunk. Szóval 6:15-re kint kell lennünk a reptéren. Szerintem most kezd el a pakolást, elvégre 2-3 hétre megyünk, és esténként, ha tehetjük kimegyünk a városba. És a titokzatos nyaralás meg azért jó, mert meglepetésnek szánjuk neked.
- De mégis hova megyünk?
- Vampire Island-ra. Emmett nagy örömmel elmeséli majd a történetét neked. Rakj be fürdőruhákat. Lenge ruhákat- mivel mediterrán-meleg helyre megyünk, és nem nagyon kéne meleg ruha, de talán egy melegítő elkel, ha netalántán nagyobb vihar lenne. De Alice szerint nem számíthatunk viharra, de biztos, ami biztos. Naptej, és a szokásos dolgok amik kellenek egy embernek egy kellemes pihenéshez.
- Rendben. Akkor én mentem is. Pakolok, és utána majd még meglátjuk mit csinálok. De legalább már azt tudom, hogy hova megyünk.
- Figyelj, Bella már 16 éves, és a korához képest nagyon érett, legfeljebb hisztizik egy kicsit, azt meg ő és mi is egyaránt túléljük.
- Értem, de akkor is. Nagyon ki fog akadni…
- Aro barátom, mit tudna tenni egy szigetről? Kiúszni nem tud, mi meg nem visszük ki.
- Rendben, te tudod a te lányod.
- Jó, hogy beláttad. Most akkor beszéljük meg a részleteket. Hogy mikor indulnánk, és kik jönnének tőletek?
- Azok, akik úgy kb. 13 éve voltak ott nálatok, meg én. Mert Volterra-ban is kell maradnia őröknek, meg persze nekünk a legnagyobb a kontrollunk, és így nem lesz akkora veszélyben a kicsi Bella.
- Hát már nem olyan kicsi – mosolyodtam el. Hát igaz, lassan kész nő lesz abból a lányból.
- Igaz. Akkor holnap. Nekünk megfelel ha nektek is. Mi hamarabb odamegyünk. Mi megyünk innen Olaszországból. A hajnali 3:45 járattal, de még így is át kell szállnunk Los Angels-ben. A szigetre meg pont úgy érünk oda, hogy a nap már lement. (szr: nem tudom hány óra alatt ár Olaszo.-ból Amerikába egy repülőgép csak tipp) Az úgy este hat óra fele lesz, és ti a következővel jöjjetek.
- Rendben, úgy jó lesz. Rendelek vért nektek minden fajtából, de ti is szerezzetek, mert nem tudok olyan nagy mennyiségben beszerezni, még a feketepiacról sem. Mindenhol furcsán néznének rám ha kijelentem kell 26 liter vér. Majd legfeljebb elmegyek Hawaii-n az egyik kórházba, és onnan is szerzek. Mi is annak a szigetnek a neve, ahova menni készülünk?
- Vampire Island. Tudom kissé vicces, de a Volturi tulajdona. Védve van, és az emberek rettegnek attól a meseszép szigettől. Még Sulpicia talált rá valamikor Kr.u. 200-ban. De ti már tudjátok a történetét. Majd meséljétek el a kis Bellának is, biztos tetszeni fog neki.
- Rendben. Aro, tudod te mi kell egy ilyen nyaralásra?
- Mondjuk.
- Aro.
- Hát…
- Figyelj, szerintem bízd a feleségekre, és ők majd megoldják, de fürdőgatyát hozzatok, mert Emmett-ék bele akarják dobni a három nagy vezetőt a vízbe.
- Ne má’ apa elrontottad a meglepetést. Pedig úgy megnéztem volna az arcukat - kiáltott fel Emmett.- De nem is baj megmondom Jazz-nek, hogy ő se érintkezzen Aro-val és lesz ott meglepetés. Ja, amúgy csá Aro Bá’! – egy kissé talán túl közvetlen vele Emmett, de nem tudok mit tenni ez ellen a hatalmas gyerek elle.
- Ez hosszúra sikeredett, de én is üdvözlöm, ahogy mindenkit a családban. És köszönöm a figyelmeztetést. Caius itt járkál az irodában fel-le, és azon töri a fejét- ahogy ő mondaná: hogy mivel szívassa meg a mai fiatal vámpírokat. Sejtem, hogy azok Emmett és Jasper akarnak lenni.
- Rendben, leteszem, mert Bella jön felfelé. Mi a 7:15-ös géppel indulunk. A viszont látásra Aro.
- Neked is Carlisle - tettem le a telefont. Hallottam, hogy Bella jön így vámpír sebességgel a könyvespolchoz szaladtam, és lekaptam egy könyvet majd az nagy bőrfotelemben elhelyezkedtem ás úgy tettem mintha olvasnám
- Szia Carlisle. Mit csinálsz? Hogy tehetek én is fel ilyen okos kérdést?! Hisz látom, hogy olvasol, de mit is? - kérdezte Bella.
- Ömm… A „Varázslények létezése” - Bella felnevetett a címe hallatán és én is megengedtem magamnak egy mosolyt. Hisz kissé furcsa hogy pont ezt sikerült levennem a polcról. Olyan kis csilingelő nevetése van. Nem olyan, mint a vámpíroké- nem olyan csilingelő, de nem is olyan „durva”, mint az embereké. Igaz az emberek sem nevetnek csúnyán, de nem olyan tiszta, és csilingelő, mint a vámpíroké.
- Pont te olvasol a „varázslényekről”? Hát ez vicces, mikor te magad is az vagy. Vagyis egy mesebeli-nem-létező lény. Na mindegy, nem is erről akartam veled beszélni. Hanem arról, hogy mikor indulunk, arra a titokzatos nyaralásra, amiről még csak annyit sem árultok el hogy hol van?
- Holnap 7:15-ös géppel indulunk. Szóval 6:15-re kint kell lennünk a reptéren. Szerintem most kezd el a pakolást, elvégre 2-3 hétre megyünk, és esténként, ha tehetjük kimegyünk a városba. És a titokzatos nyaralás meg azért jó, mert meglepetésnek szánjuk neked.
- De mégis hova megyünk?
- Vampire Island-ra. Emmett nagy örömmel elmeséli majd a történetét neked. Rakj be fürdőruhákat. Lenge ruhákat- mivel mediterrán-meleg helyre megyünk, és nem nagyon kéne meleg ruha, de talán egy melegítő elkel, ha netalántán nagyobb vihar lenne. De Alice szerint nem számíthatunk viharra, de biztos, ami biztos. Naptej, és a szokásos dolgok amik kellenek egy embernek egy kellemes pihenéshez.
- Rendben. Akkor én mentem is. Pakolok, és utána majd még meglátjuk mit csinálok. De legalább már azt tudom, hogy hova megyünk.
- Nagyon apró sziget így nem jelölik az olyan térképeken,
amiket mi használunk. Legfeljebb a hajózási térképeken van rajta - csak
rámosolyogtam. Magamban nevettem a fancsali arcán, de nem akartam megbántani.
De legalább ezt megúsztam. Még szerencse, hogy nem nagyon tűnt fel neki a
furcsa viselkedésem. Épp hogy kilépett a szobából, az apró ezüst mobiltelefonom
ismét megcsörrent.
- Haló?
- Carlisle én vagyok az, Aro. Hogy tudsz lenyugtatni egy vámpírt, aki örül, és tajtékzik a dühtől is egyben?
- Kiről beszélsz?
- Edward-ról. Most tudta meg, hogy Bella is ott lesz, de nem örül neki, hogy a lány nem fog tudni róla – hát igen erre nem számítottam.
Edward szemszöge
- Haló?
- Carlisle én vagyok az, Aro. Hogy tudsz lenyugtatni egy vámpírt, aki örül, és tajtékzik a dühtől is egyben?
- Kiről beszélsz?
- Edward-ról. Most tudta meg, hogy Bella is ott lesz, de nem örül neki, hogy a lány nem fog tudni róla – hát igen erre nem számítottam.
Edward szemszöge
- Hívattál Aro? – léptem be a nagyterembe.
- Igen. Tudod, meséltem egy kis kiruccanásról. Nos, ez biztos is, és a Cullen-ék is ott lesznek Bellával együtt- agyfagyás, ha egyáltalán kaphat olyat egy vámpír.
- Igen. Tudod, meséltem egy kis kiruccanásról. Nos, ez biztos is, és a Cullen-ék is ott lesznek Bellával együtt- agyfagyás, ha egyáltalán kaphat olyat egy vámpír.
Már vagy 6 éves kora óta nem hallottam róla. Már 10 éve. Mit
fog szólni ha meglát? Egyáltalán tud róla, hogy én is ott leszek? Futottak végig
a gondolatok az agyamon amit muszáj voltam valamilyen módón hangosan is
kimondani.
- Tud róla, hogy én is ott leszek?
- Hát… öm… Úgy tudja, hogy csak ő... és a családja.... ott.
- Aro! Tudod jól mi Bella véleménye rólam! Ki fog akadni, ha meglát! Nem akarom, hogy kiakadjon! Én… Én teljesen…- hát ez kész. Hogy mernek Bellának hazudni. Bár örülök neki, hogy láthatom. Már sokszor elképzeltem, hogy milyen lehet, most úgy 16 éves korában. Magas, alacsony, vékony, teltebb, de az biztos, hogy nagyon szép.
Carlisle szemszöge
- Ne csináld már Bella. Had' nézzem meg, hogy mit pakoltál be!
- Nem Alice, és Rosalie, te se merj, a bőröndöm közelébe menni! Ha átnézitek, akkor tele akarjátok nyomni rózsaszín cuccokkal, és szoknyákkal. És igen… Rose! És Esme te se nyúlj hozzá! Ott tartottam, hogy igen nincs benne se rózsaszín, se szoknya, legfeljebb egy két lenge egybe részes ruha, és rövidnadrág na…
- Rendben Bella, azt a kocsiban, illetve a repülőn is tudod mondani, de egy fél óra a reptérre az út, és most nem akarok késni – szakítottam félbe Bellát. A bőröndjeit felkapva siettem le a kocsihoz, hogy gyorsan azokat is betegyem, hogy végre elindulhassunk a reptér felé.
- Várj apa kell… - sietett utánam az apró koboldszerű vámpír.
- Alice!
- Oké!- horgasztotta le az orrát. Nem lágyulok el! Nem lágyulok el!- mondogattam magamnak. Mikor beszálltunk a kocsiba, fellélegeztem, hogy „túléltem az Alice csapdát”!
- Olyan gonosz vagy apa! Nem engedted, hogy lehozzam a kedvenc táskám – toporzékolt a kocsi padlóján akár egy öt éves hisztis kislány.
- Alice kincsem- kezdte szeretett feleségem.- Így is rengeteg táskát raktál be. Csak neked van 7 XXL-es bőröndöd. Pedig te nem is vagy ember, úgyhogy nem értem. És ehhez még hozzájön a kézi poggyász, na meg a mi bőröndjeink. Összesen 28 XXL-es bőröndünk van, plusz a kézi poggyászok. De azt fogadjunk nem vettétek figyelembe, hogy maximum este fogunk tudni kimozdulni úgy, hogy a szigetről kimenjünk, de ha Bella elfárad estére, akkor meg nem mehetünk, mert akkor ti lányok, na meg én is, „halálra” aggódnánk magunkat!- és még folytatta, de nem nagyon figyeltem. Mivel Emmett, és Jasper, Emmett Jeep-vel mentek, a 28 darab bőrönddel - nálunk csak a kézi poggyász van-, de még így is hallották a beszélgetést, bár nem tudom hogyan, ha bömböltetik a zenét.
- Jaj ezt imádom!- hajolt előre Alice, és felhangosította a zenét.- Ez az imádom a számot, de inkább ezt a bandát? Veronicas!- kezdte el énekelni a szöveget. Én csak mosolyogva csóváltam a fejem. Hiába nőtte már ki régen a kamaszkor néha még mindig úgy viselkedik.
Szerencsére nem késtünk, de mikor a csomagfeladónál meglátták a rengeteg bőröndöt az arcukra volt írva, hogy a pokolba kívánnak minket. Végül mikor az összes csomag biztonságban volt, mi is felszállhatunk a gépre és elindulhattunk Hawaii felé.
- Hova megyünk?- kéredzett Bella.
- Hawaii-nál az egyik szigethez. Van neki…
- Én légyszí had' én! Na, apa légyszí na-na…- rángatta Emmett a karomat, mint egy 5 éves kisgyerek, aki egy nyalókát akar. Csak intettem neki, és ő máris belekezdett!
- Készen állsz a rettegésre?!- kérdezte Bellától.
- …
- Na ez így nem ér válaszolj már valamit, mert ha nem akkor nem mesélem el! Nem való ilyen kislányoknak mint neked ez a történet.
- …-újra csend
- Jaj, oké, ne kéresd magad, elmesélem – emelte fel színpadiasan mind a két karját mire Bella csak felnyögött.- Réges-régen élt egy legenda arról a szigetről! Az emberek rettegtek oda menni, mert vagy meghaltak, vagy ha visszatértek teljesen megbolondultak. Terjed egy olyan legenda, hogy a gyönyörű sziget valójában csak egy álca. Hogy vonzza magához az embereket, hogy aztán el is fogja őket! Vannak olyan híresztelések, hogy szellem tanya, de olyan is, hogy Darcula gróf tanyája volt, és aki odament, az ő tápláléka lett. Azt mondják, maga a paradicsom, de maga a halál szigete is. Mivel a vámpírokban jobban hisznek az emberek, ezért lett a neve Vampire Island, vagyis Vámpír sziget!
- Háháháhá! Ez nagyon vicces!- nevetett Bella.- Most komolyan ettől kellet volna megijednem? Na ne viccelj.
- Te…te…- fonta keresztbe a karját Emmett a mellkasa előtt, de azért ő is elmosolyodott.
- Jaj bátyó. Igaz festve van a hajam, de nem szivárgott be az agyamba, és különben is, csak az alja van feketére festve, úgyhogy nem olyan húzós. Szóval…
- Oké-oké értem!
- Na végre megérkeztünk- állt fel Alice a székből amint landolt a gép.
- Te örülhetsz Alice! Nem neked fáj a feneked, és van elzsibbadva mindened – nyújtózott egy nagyot Bella. Hallottuk hogy jó pár végtagja roppant egy nagyot.
- Ez igaz…- tűnődött el. Beszálltunk 5 taxiba- mivel csak annyiban fértek el a bőröndök és elindultunk a kikötő felé. Ott végül megállt a bejártnál mi meg kipakoltuk a bőröndöket és elindultunk a hajónk fel.
- Ez meg mi?!- kérdezte Bella.
- Hát a Cullen luxus hajó!
- Azt ne mondjátok, hogy van egy hajótok! Tudtam, hogy pénzesek vagytok, de, hogy ennyire - mutatott a hajóra.
- Egy: nem csak ez az egy hajónk van, több is van. Kettő: a ti-be, te is beletartozol, úgyhogy mi vagyunk pénzesek- szólalt meg Rosalie aki egy kedves mosoly kíséretében – miután alaposan körülnézett – átemelte Bellát a hajó peremén.
- Ez így igaz. Érzem, hogy most össze va…
- Jasper…- mondta Bella
- O bocsi, megszokás!
- Semmi baj, de ha „elemzed” is őket, akkor ne mond el mindenkinek!
- Na, akkor még ma elindulunk, vagy megvárjuk, míg feljön a nap is, és akkor nekünk annyi? - mondta Emmett. Erre mindenki beszállt a hajóba- a csomagokat közben a fiúk berakták.
- EEEEMMMMMMMMMMMMMMEEEEEEEEEEEETTTTTTTTTTTTTTT!!!!!!!!- kiáltotta Bella.- NEM TUDNÁL LASSABBAN MENNI?
- Jaj ne má’ így is lassabban megyek, mint szoktam! Bella látod azt ott? Már neked is látnod kellene.- mutatott a sziget felé.
- Odamegyünk?! Hisz az gyönyörű!- bámulta, a még aprónak tűnő szigetet.
- Pszt Carlisle.- súgta Emmett.- Vedd át, és kormányozd egészen a mólóig- ferdén néztem rá, de egy váll rántással elintéztem, hisz már megszoktam tőle a furcsa viselkedést. Esme mögém jött, és hátulról átkarolta a derekamat.
Isabella szemszöge
- Tud róla, hogy én is ott leszek?
- Hát… öm… Úgy tudja, hogy csak ő... és a családja.... ott.
- Aro! Tudod jól mi Bella véleménye rólam! Ki fog akadni, ha meglát! Nem akarom, hogy kiakadjon! Én… Én teljesen…- hát ez kész. Hogy mernek Bellának hazudni. Bár örülök neki, hogy láthatom. Már sokszor elképzeltem, hogy milyen lehet, most úgy 16 éves korában. Magas, alacsony, vékony, teltebb, de az biztos, hogy nagyon szép.
Carlisle szemszöge
- Ne csináld már Bella. Had' nézzem meg, hogy mit pakoltál be!
- Nem Alice, és Rosalie, te se merj, a bőröndöm közelébe menni! Ha átnézitek, akkor tele akarjátok nyomni rózsaszín cuccokkal, és szoknyákkal. És igen… Rose! És Esme te se nyúlj hozzá! Ott tartottam, hogy igen nincs benne se rózsaszín, se szoknya, legfeljebb egy két lenge egybe részes ruha, és rövidnadrág na…
- Rendben Bella, azt a kocsiban, illetve a repülőn is tudod mondani, de egy fél óra a reptérre az út, és most nem akarok késni – szakítottam félbe Bellát. A bőröndjeit felkapva siettem le a kocsihoz, hogy gyorsan azokat is betegyem, hogy végre elindulhassunk a reptér felé.
- Várj apa kell… - sietett utánam az apró koboldszerű vámpír.
- Alice!
- Oké!- horgasztotta le az orrát. Nem lágyulok el! Nem lágyulok el!- mondogattam magamnak. Mikor beszálltunk a kocsiba, fellélegeztem, hogy „túléltem az Alice csapdát”!
- Olyan gonosz vagy apa! Nem engedted, hogy lehozzam a kedvenc táskám – toporzékolt a kocsi padlóján akár egy öt éves hisztis kislány.
- Alice kincsem- kezdte szeretett feleségem.- Így is rengeteg táskát raktál be. Csak neked van 7 XXL-es bőröndöd. Pedig te nem is vagy ember, úgyhogy nem értem. És ehhez még hozzájön a kézi poggyász, na meg a mi bőröndjeink. Összesen 28 XXL-es bőröndünk van, plusz a kézi poggyászok. De azt fogadjunk nem vettétek figyelembe, hogy maximum este fogunk tudni kimozdulni úgy, hogy a szigetről kimenjünk, de ha Bella elfárad estére, akkor meg nem mehetünk, mert akkor ti lányok, na meg én is, „halálra” aggódnánk magunkat!- és még folytatta, de nem nagyon figyeltem. Mivel Emmett, és Jasper, Emmett Jeep-vel mentek, a 28 darab bőrönddel - nálunk csak a kézi poggyász van-, de még így is hallották a beszélgetést, bár nem tudom hogyan, ha bömböltetik a zenét.
- Jaj ezt imádom!- hajolt előre Alice, és felhangosította a zenét.- Ez az imádom a számot, de inkább ezt a bandát? Veronicas!- kezdte el énekelni a szöveget. Én csak mosolyogva csóváltam a fejem. Hiába nőtte már ki régen a kamaszkor néha még mindig úgy viselkedik.
Szerencsére nem késtünk, de mikor a csomagfeladónál meglátták a rengeteg bőröndöt az arcukra volt írva, hogy a pokolba kívánnak minket. Végül mikor az összes csomag biztonságban volt, mi is felszállhatunk a gépre és elindulhattunk Hawaii felé.
- Hova megyünk?- kéredzett Bella.
- Hawaii-nál az egyik szigethez. Van neki…
- Én légyszí had' én! Na, apa légyszí na-na…- rángatta Emmett a karomat, mint egy 5 éves kisgyerek, aki egy nyalókát akar. Csak intettem neki, és ő máris belekezdett!
- Készen állsz a rettegésre?!- kérdezte Bellától.
- …
- Na ez így nem ér válaszolj már valamit, mert ha nem akkor nem mesélem el! Nem való ilyen kislányoknak mint neked ez a történet.
- …-újra csend
- Jaj, oké, ne kéresd magad, elmesélem – emelte fel színpadiasan mind a két karját mire Bella csak felnyögött.- Réges-régen élt egy legenda arról a szigetről! Az emberek rettegtek oda menni, mert vagy meghaltak, vagy ha visszatértek teljesen megbolondultak. Terjed egy olyan legenda, hogy a gyönyörű sziget valójában csak egy álca. Hogy vonzza magához az embereket, hogy aztán el is fogja őket! Vannak olyan híresztelések, hogy szellem tanya, de olyan is, hogy Darcula gróf tanyája volt, és aki odament, az ő tápláléka lett. Azt mondják, maga a paradicsom, de maga a halál szigete is. Mivel a vámpírokban jobban hisznek az emberek, ezért lett a neve Vampire Island, vagyis Vámpír sziget!
- Háháháhá! Ez nagyon vicces!- nevetett Bella.- Most komolyan ettől kellet volna megijednem? Na ne viccelj.
- Te…te…- fonta keresztbe a karját Emmett a mellkasa előtt, de azért ő is elmosolyodott.
- Jaj bátyó. Igaz festve van a hajam, de nem szivárgott be az agyamba, és különben is, csak az alja van feketére festve, úgyhogy nem olyan húzós. Szóval…
- Oké-oké értem!
- Na végre megérkeztünk- állt fel Alice a székből amint landolt a gép.
- Te örülhetsz Alice! Nem neked fáj a feneked, és van elzsibbadva mindened – nyújtózott egy nagyot Bella. Hallottuk hogy jó pár végtagja roppant egy nagyot.
- Ez igaz…- tűnődött el. Beszálltunk 5 taxiba- mivel csak annyiban fértek el a bőröndök és elindultunk a kikötő felé. Ott végül megállt a bejártnál mi meg kipakoltuk a bőröndöket és elindultunk a hajónk fel.
- Ez meg mi?!- kérdezte Bella.
- Hát a Cullen luxus hajó!
- Azt ne mondjátok, hogy van egy hajótok! Tudtam, hogy pénzesek vagytok, de, hogy ennyire - mutatott a hajóra.
- Egy: nem csak ez az egy hajónk van, több is van. Kettő: a ti-be, te is beletartozol, úgyhogy mi vagyunk pénzesek- szólalt meg Rosalie aki egy kedves mosoly kíséretében – miután alaposan körülnézett – átemelte Bellát a hajó peremén.
- Ez így igaz. Érzem, hogy most össze va…
- Jasper…- mondta Bella
- O bocsi, megszokás!
- Semmi baj, de ha „elemzed” is őket, akkor ne mond el mindenkinek!
- Na, akkor még ma elindulunk, vagy megvárjuk, míg feljön a nap is, és akkor nekünk annyi? - mondta Emmett. Erre mindenki beszállt a hajóba- a csomagokat közben a fiúk berakták.
- EEEEMMMMMMMMMMMMMMEEEEEEEEEEEETTTTTTTTTTTTTTT!!!!!!!!- kiáltotta Bella.- NEM TUDNÁL LASSABBAN MENNI?
- Jaj ne má’ így is lassabban megyek, mint szoktam! Bella látod azt ott? Már neked is látnod kellene.- mutatott a sziget felé.
- Odamegyünk?! Hisz az gyönyörű!- bámulta, a még aprónak tűnő szigetet.
- Pszt Carlisle.- súgta Emmett.- Vedd át, és kormányozd egészen a mólóig- ferdén néztem rá, de egy váll rántással elintéztem, hisz már megszoktam tőle a furcsa viselkedést. Esme mögém jött, és hátulról átkarolta a derekamat.
Isabella szemszöge
Épp, hogy megálltunk a mólón Emmett felkapott és beledobott
a vízbe. De én csak a hatalmas placcsanásara tértem magamhoz.
- Basszus Emmett! Fehér ruha van rajtam!- kiáltottam rá. Miközben drága bátyám beledobott a vízbe, én torkom szakadtból sikítottam!
Kinéztem a szigetre, és furcsa csillogó alakokat láttam.- EZ?! MEG?! MI?!
- Basszus Emmett! Fehér ruha van rajtam!- kiáltottam rá. Miközben drága bátyám beledobott a vízbe, én torkom szakadtból sikítottam!
Kinéztem a szigetre, és furcsa csillogó alakokat láttam.- EZ?! MEG?! MI?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése