Sajnálom, hogy ilyen későn raktam fel csak teljesen kiment a fejemből, de jobb később mint soha, nem?
Furcsa
Isabella szemszöge
- Ne! Alec neeeee!- sikítottam. A legfiatalabb vámpírfiú
-legalábbis testileg- volt oly „kedves”, hogy beledobott a vízbe.- Ezt nagyon
megbánnád, ha nem szeretnélek annyira - nem túl feltűnően Edward-ra
sandítottam. Egyfolytában engem nézett, ugrásra készen, ha segíteni kéne
rajtam. Bár ezt nem nagyon értem, hisz egy vámpírokkal teli szigeten vagyok,
akiknek kitűnő az összes érzékük.
- Ez de édes.- visította Heidi. - Srácok nézzétek mit találtam Demetri bőröndjében!- és felmutatott egy plüss medúzát. Szerencsére jó úszó voltam így én sem maradtam le a viccesnek mondott dologról.
Persze Felix és Emmett a földön fetrengtek a röhögéstől.
Ahogy végignéztem a lányokon, lassan kezdett az a semmi önbizalmam is „elmenni”, mint ami van. Ennyi tökéletes testű nőt egy helyen....hozzájuk képest, én magam vagyok Kvazimodó.
Rosalie, és Heidi simán elmennének fürdőruha, vagy fehérnemű modelleknek. A 3 feleség, Renata meg Esme már az idősebb korosztály- mármint testileg- de ők is gyönyörűek. És hát Alice. Ő is nagyon szép, és remek alakja van. Az már csak hab a tortán, hogy mindegyikük csillog. Jó, a családomat már úgy is láttam csillogni, de a Volturi-t még nem.
Akármennyire vicces Aro, Caius és Marcus fürdőnadrágban, rájuk is rácsodálkoztam, hogy milyen… nem is tudom.
- Bella ugye nem csípett meg az a medúza?- rohant ki Alice
- Micsoda?
- Medúza.
- Egy PLÜSS medúza?
- Mi van?- döntötte oldalra a fejét.- Volt egy látomásom egy medúzáról, és utána meg te sikítottál.
- A sikítás attól volt, hogy Alec volt olyan kedves és beledobott a vízbe, a medúza, amit láttál Demetri-é.
- Amit Heidi-nek vettem még Olaszországban - tette hozzá az érintett.
- Tényleg?- nézett rá a barna szépség nagy szemekkel.
- Hát persze. Láttam, hogy mennyire tetszett neked így megvettem. Este akartam oda adni, de valakinek megint tu…
- Jaj olyan édi vagy! Nagyon köszönöm - vetette magát Dem nyakába.
- Alice, el akarok este menni vásárolni!- a fiúk úgy néztek rám, mint egy őrültre, aki most szabadult az Őrültek házából!
- Örülök neki, de minek?
- Nem gondoltad, hogy azokban az izékben fogok itt föl-le járkálni?!
- Mi van? Nagyon is jól állnak!
- Alice emlékezz vissza a pár órával ez előtti vitánkra.
„Dühösen néztem a drága „kobold” nővérem szemébe.
- Mit műveltél a bőröndömmel?
- Nem csináltam vele semmit- emelte fel a karjait.
- Hát persze! Akkor miért vannak benne olyan ruhák, amiket nem is én pakoltam bele.
- A bőröndöddel tényleg nem csináltam semmit, de a ruhákkal igen - molyosodott rám ártatlanul.
- És mégis miért? Nekem azok a ruhák töklétesen megfeleltek, amiket beraktam.
- Ja persze. A térd alá, vagy a fölé érő nadrágok, meg pólók nagyon jók lettek volna ide. És nem mellesleg, vagy két számmal nagyobbak. Nem is tudom honnan vannak neked olyan ruháid - látványosan Rosalie-ra néztem. Alice vette az „adást” és a szőke nővérünk felé fordult.
- Te?- mutatott rá. És közben azzal a „megöllek-te-áruló” nézéssel nézett rá.
- Tudod, hogy Bella boci szemei még a tiédnél is rosszabb. Nem tudok ellenállni neki, és bármit megtennék, hogy Bella boldog legyen, és ha ő ettől bo…- de drága nővérkém nem hagyta, hogy befejezze.
- Akkor is áruló vagy! Tudod jól, hogy Bella nincs tisztában a saját kinézetével erre te me…
- Alj Alice!- szóltam közbe.- Én egy dolgot nem értek. Ha látod a jövőt, hogy-hogy nem vetted észre, hogy Rosalie meg én elmegyünk vásárolni? Hisz én mindig előre elterveztem. Na erre válaszolj!
- Hát ö…
- Igen, hallgatlak.
- Nem látom a jövődet kezdettől fogva.
- Hogy mi?- akadt ki Jazz.
- Sajnálom drágám, de ez az igazság.
- És mégi…
- Jasper!- fogtam meg a karját. Rám nézett, és átölelt.- Nem kell haragudnod Alice-re, hisz ő csak védeni próbált. Így is a széltől is óvtál, de ha megtudtad volna- amit eddig én sem tudtam-, hogy nem látja a jövőmet még inkább védelmeztél volna.- ő csak beleegyezően bólintott, és nyomott a fejem búbjára egy puszit.
- És most térjünk a lényegre. Hogy lehet, hogy a bőröndömben más ruhák vannak.
- Mikor elaludtál, nem bírtam magammal, és bementem s szobádba. Megnéztem, hogy miket pakoltál be, és majdnem felsikítottam ijedtemben. Egyszerűen borzadályok voltak. Gyorsan átpakoltam, és nagyon jó munkát végeztem. Persze ha reggel nem akartad volna megnézni, hogy miket pakoltál be, gyanút fogtál volna így hát…
- Hát te hihetetlen vagy.”
- Ez de édes.- visította Heidi. - Srácok nézzétek mit találtam Demetri bőröndjében!- és felmutatott egy plüss medúzát. Szerencsére jó úszó voltam így én sem maradtam le a viccesnek mondott dologról.
Persze Felix és Emmett a földön fetrengtek a röhögéstől.
Ahogy végignéztem a lányokon, lassan kezdett az a semmi önbizalmam is „elmenni”, mint ami van. Ennyi tökéletes testű nőt egy helyen....hozzájuk képest, én magam vagyok Kvazimodó.
Rosalie, és Heidi simán elmennének fürdőruha, vagy fehérnemű modelleknek. A 3 feleség, Renata meg Esme már az idősebb korosztály- mármint testileg- de ők is gyönyörűek. És hát Alice. Ő is nagyon szép, és remek alakja van. Az már csak hab a tortán, hogy mindegyikük csillog. Jó, a családomat már úgy is láttam csillogni, de a Volturi-t még nem.
Akármennyire vicces Aro, Caius és Marcus fürdőnadrágban, rájuk is rácsodálkoztam, hogy milyen… nem is tudom.
- Bella ugye nem csípett meg az a medúza?- rohant ki Alice
- Micsoda?
- Medúza.
- Egy PLÜSS medúza?
- Mi van?- döntötte oldalra a fejét.- Volt egy látomásom egy medúzáról, és utána meg te sikítottál.
- A sikítás attól volt, hogy Alec volt olyan kedves és beledobott a vízbe, a medúza, amit láttál Demetri-é.
- Amit Heidi-nek vettem még Olaszországban - tette hozzá az érintett.
- Tényleg?- nézett rá a barna szépség nagy szemekkel.
- Hát persze. Láttam, hogy mennyire tetszett neked így megvettem. Este akartam oda adni, de valakinek megint tu…
- Jaj olyan édi vagy! Nagyon köszönöm - vetette magát Dem nyakába.
- Alice, el akarok este menni vásárolni!- a fiúk úgy néztek rám, mint egy őrültre, aki most szabadult az Őrültek házából!
- Örülök neki, de minek?
- Nem gondoltad, hogy azokban az izékben fogok itt föl-le járkálni?!
- Mi van? Nagyon is jól állnak!
- Alice emlékezz vissza a pár órával ez előtti vitánkra.
„Dühösen néztem a drága „kobold” nővérem szemébe.
- Mit műveltél a bőröndömmel?
- Nem csináltam vele semmit- emelte fel a karjait.
- Hát persze! Akkor miért vannak benne olyan ruhák, amiket nem is én pakoltam bele.
- A bőröndöddel tényleg nem csináltam semmit, de a ruhákkal igen - molyosodott rám ártatlanul.
- És mégis miért? Nekem azok a ruhák töklétesen megfeleltek, amiket beraktam.
- Ja persze. A térd alá, vagy a fölé érő nadrágok, meg pólók nagyon jók lettek volna ide. És nem mellesleg, vagy két számmal nagyobbak. Nem is tudom honnan vannak neked olyan ruháid - látványosan Rosalie-ra néztem. Alice vette az „adást” és a szőke nővérünk felé fordult.
- Te?- mutatott rá. És közben azzal a „megöllek-te-áruló” nézéssel nézett rá.
- Tudod, hogy Bella boci szemei még a tiédnél is rosszabb. Nem tudok ellenállni neki, és bármit megtennék, hogy Bella boldog legyen, és ha ő ettől bo…- de drága nővérkém nem hagyta, hogy befejezze.
- Akkor is áruló vagy! Tudod jól, hogy Bella nincs tisztában a saját kinézetével erre te me…
- Alj Alice!- szóltam közbe.- Én egy dolgot nem értek. Ha látod a jövőt, hogy-hogy nem vetted észre, hogy Rosalie meg én elmegyünk vásárolni? Hisz én mindig előre elterveztem. Na erre válaszolj!
- Hát ö…
- Igen, hallgatlak.
- Nem látom a jövődet kezdettől fogva.
- Hogy mi?- akadt ki Jazz.
- Sajnálom drágám, de ez az igazság.
- És mégi…
- Jasper!- fogtam meg a karját. Rám nézett, és átölelt.- Nem kell haragudnod Alice-re, hisz ő csak védeni próbált. Így is a széltől is óvtál, de ha megtudtad volna- amit eddig én sem tudtam-, hogy nem látja a jövőmet még inkább védelmeztél volna.- ő csak beleegyezően bólintott, és nyomott a fejem búbjára egy puszit.
- És most térjünk a lényegre. Hogy lehet, hogy a bőröndömben más ruhák vannak.
- Mikor elaludtál, nem bírtam magammal, és bementem s szobádba. Megnéztem, hogy miket pakoltál be, és majdnem felsikítottam ijedtemben. Egyszerűen borzadályok voltak. Gyorsan átpakoltam, és nagyon jó munkát végeztem. Persze ha reggel nem akartad volna megnézni, hogy miket pakoltál be, gyanút fogtál volna így hát…
- Hát te hihetetlen vagy.”
Persze utána még folytattuk a vitát, de nem tehettem semmit.
- Jaj hagyjátok már abba a nyálcserét.- szólat meg Edward és Dam-Heidi párosra nézett.
- Csak féltékeny vagy, hogy te nem csinálhatod ezt. Kivel is? Ja, megvan a kis Bellával.
- Hogy mit mond a vámpír, aki mindjárt kopasz lesz?
- Azt, hogy Eddy fiú szívesen csókolózna veled.
- Csakhogy én nem - na ez hatalmas nagy hazugság volt, de nem akarom megadni nekik azt az örömöt, hogy elmondom az igazat.
- Bella meg fogsz fázni.- jött ki Esme.
- Esme, kb. 30 fok van, és nap is hét ágra tűz, hogy fáznék meg?
- Rendben csak aggódtam.
A nap további része egész békésen telt. Jane-t és Alec-et nagyon közel éreztem magamhoz. Nem is igazak azok a kegyetlen hírszerelések róluk bár igaz, hogy Jane néha nagyon rémisztően tud nézni, de az is lehet, hogy magától a vérvörös szemétől ijedtem meg.
Emmett és Felix kitalálták, hogy fognak nekem halat, de nem nagyon jött össze nekik. A halak nagyon csúsztak -az elmondásuk szerint. Én inkább abban hiszek, hogy simán bénák voltak hozzá, és persze undorodnak a pikkelyes állatoktól
Még azt is higgyük el, hogy megbirkóztak egy cápával csak egy a bökkenő, hogy Edward elárulta, hogy hazudnak. Persze utána bunyóztak vele, de megint elfelejtették, hogy Edward gondolatolvasó, így veszettek mind a ketten.
Szájtátva figyeltem Edwardot. A jól kidolgozott felsőtestét, ahogy csillog a napfényben.
Valamit tervezhettek a fiúk, mert rá akartak venni, hogy tereljem el Edward figyelmét, de mikor ez nem sikerült nekik lefizettek egy tábla őszibarackos- kekszes csokival.És milyen nő lennék, ha nemet mondanék egy jó kis csokinak, ami nem mellesleg az egyik kedvencem?
Így hát kissé meglepődött, mikor odamentem hozzá,- halkan megjegyzem egész nap hozzá sem szóltam- de láttam a szemében az örömöt. Akkor már kevésbé volt boldog mikor, a fiúk bedobták a vízbe és látta, hogy átnyújtanak nekem egy tábla csokit. Persze utána kissé furcsán néztek rám, mit aki készül valamire. És este a gyanúm be is igazolódott.
Alice, valamikor este 7 óra fele felrángatott a szobámba, és a kezembe nyomott pár ruhát. Utána kisminkelt- vagyis csak kaptam egy kis szempillaspirált, és egy sötét bordó rúzst is.
- Ez minek kell Alice?
- Hát… A fiúk el akarnak menni játékterembe, de téged oda nem engednek be, így Edward elvisz téged vacsorázni, és utána elmentek kaját vásárolni.
- Hogy én és Edward? Te teljesen meg vagy húzatva!
- Nem. Nem vagyok, csak nem bírom tovább nézni a csendkirály játékotokat.
- És ha nem vagyok hajlandó lemenni?
- Bella, a te súlyod számomra olyan, mint egy porszem. Nem hinném, hogy nehéz feladatom lenne. És annyira ismerlek, hogy tudjam, hogy egy mozgó hajóból, ami közel 120-al fog menni, nem fogsz kiugorni.
- Gonosz vagy.
- Athenodora találta ki. Edward kissé vonakodott tőle, de belement.
- De hisz megsértett – érveltem magam mellett.
- Isabella Marie Cullen! Az már vagy 13 éve volt. Tedd már magad túl rajta, és próbáld meg Edwardot megismerni. Már nem vagy 3 éves kislány. Pedig milyen jó lenne. Folyton Edward ölében akartál lenni. Csak nála nyugodtál meg, csak az ő ölelésében aludtál el. Úgyhogy tedd túl magad a dolgon, és beszélgess vele. Ismerd meg. Ő sem ismer téged. Ismerjétek meg egymást újra. Nem azt kérem, hogy omolj a karjai közé, és valld be neki, hogy szerelmes vagy.
- …
- És ne tagadd, szerelmes vagy belé. Felismerem ezt a nézést, és Jazz is elmondta, hogy mit érzel. Hanem azt kérem, hogy legyél vele megértő. Kérdezd meg miért ment el. Beszéljétek meg.
- Nem ígérhetek semmit- néztem a szemébe.
-Jaj köszi!- visított Alice és a nyakamba ugrott.
Lementünk a hajóhoz, ahol Edward már várt minket. Nem túl látványosan, de végigmért és láttam, hogy féloldalasan elmosolyodik.~ Jaj istenem az a mosoly!
A kezét nyújtotta, hogy segítsen beszállni a hajóba, én meg szívesen elfogattam.
- Jaj hagyjátok már abba a nyálcserét.- szólat meg Edward és Dam-Heidi párosra nézett.
- Csak féltékeny vagy, hogy te nem csinálhatod ezt. Kivel is? Ja, megvan a kis Bellával.
- Hogy mit mond a vámpír, aki mindjárt kopasz lesz?
- Azt, hogy Eddy fiú szívesen csókolózna veled.
- Csakhogy én nem - na ez hatalmas nagy hazugság volt, de nem akarom megadni nekik azt az örömöt, hogy elmondom az igazat.
- Bella meg fogsz fázni.- jött ki Esme.
- Esme, kb. 30 fok van, és nap is hét ágra tűz, hogy fáznék meg?
- Rendben csak aggódtam.
A nap további része egész békésen telt. Jane-t és Alec-et nagyon közel éreztem magamhoz. Nem is igazak azok a kegyetlen hírszerelések róluk bár igaz, hogy Jane néha nagyon rémisztően tud nézni, de az is lehet, hogy magától a vérvörös szemétől ijedtem meg.
Emmett és Felix kitalálták, hogy fognak nekem halat, de nem nagyon jött össze nekik. A halak nagyon csúsztak -az elmondásuk szerint. Én inkább abban hiszek, hogy simán bénák voltak hozzá, és persze undorodnak a pikkelyes állatoktól
Még azt is higgyük el, hogy megbirkóztak egy cápával csak egy a bökkenő, hogy Edward elárulta, hogy hazudnak. Persze utána bunyóztak vele, de megint elfelejtették, hogy Edward gondolatolvasó, így veszettek mind a ketten.
Szájtátva figyeltem Edwardot. A jól kidolgozott felsőtestét, ahogy csillog a napfényben.
Valamit tervezhettek a fiúk, mert rá akartak venni, hogy tereljem el Edward figyelmét, de mikor ez nem sikerült nekik lefizettek egy tábla őszibarackos- kekszes csokival.És milyen nő lennék, ha nemet mondanék egy jó kis csokinak, ami nem mellesleg az egyik kedvencem?
Így hát kissé meglepődött, mikor odamentem hozzá,- halkan megjegyzem egész nap hozzá sem szóltam- de láttam a szemében az örömöt. Akkor már kevésbé volt boldog mikor, a fiúk bedobták a vízbe és látta, hogy átnyújtanak nekem egy tábla csokit. Persze utána kissé furcsán néztek rám, mit aki készül valamire. És este a gyanúm be is igazolódott.
Alice, valamikor este 7 óra fele felrángatott a szobámba, és a kezembe nyomott pár ruhát. Utána kisminkelt- vagyis csak kaptam egy kis szempillaspirált, és egy sötét bordó rúzst is.
- Ez minek kell Alice?
- Hát… A fiúk el akarnak menni játékterembe, de téged oda nem engednek be, így Edward elvisz téged vacsorázni, és utána elmentek kaját vásárolni.
- Hogy én és Edward? Te teljesen meg vagy húzatva!
- Nem. Nem vagyok, csak nem bírom tovább nézni a csendkirály játékotokat.
- És ha nem vagyok hajlandó lemenni?
- Bella, a te súlyod számomra olyan, mint egy porszem. Nem hinném, hogy nehéz feladatom lenne. És annyira ismerlek, hogy tudjam, hogy egy mozgó hajóból, ami közel 120-al fog menni, nem fogsz kiugorni.
- Gonosz vagy.
- Athenodora találta ki. Edward kissé vonakodott tőle, de belement.
- De hisz megsértett – érveltem magam mellett.
- Isabella Marie Cullen! Az már vagy 13 éve volt. Tedd már magad túl rajta, és próbáld meg Edwardot megismerni. Már nem vagy 3 éves kislány. Pedig milyen jó lenne. Folyton Edward ölében akartál lenni. Csak nála nyugodtál meg, csak az ő ölelésében aludtál el. Úgyhogy tedd túl magad a dolgon, és beszélgess vele. Ismerd meg. Ő sem ismer téged. Ismerjétek meg egymást újra. Nem azt kérem, hogy omolj a karjai közé, és valld be neki, hogy szerelmes vagy.
- …
- És ne tagadd, szerelmes vagy belé. Felismerem ezt a nézést, és Jazz is elmondta, hogy mit érzel. Hanem azt kérem, hogy legyél vele megértő. Kérdezd meg miért ment el. Beszéljétek meg.
- Nem ígérhetek semmit- néztem a szemébe.
-Jaj köszi!- visított Alice és a nyakamba ugrott.
Lementünk a hajóhoz, ahol Edward már várt minket. Nem túl látványosan, de végigmért és láttam, hogy féloldalasan elmosolyodik.~ Jaj istenem az a mosoly!
A kezét nyújtotta, hogy segítsen beszállni a hajóba, én meg szívesen elfogattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése