Hát ilyen nincs…
Edward szemszöge
Eddig nagyon bántam, hogy eljöttem de most már határozottan
nem.
- Emmett, hogy lehetsz ekkora hangya!- csapott bele a kékes-zöld vízbe.
- Hogy mi vagyok?
- Ne akard, hogy káromkodjak! És egy kérdés: Mi a virágért van itt a Volturi és velük együtt Edward?
- Ők is jöttek nyaralni - monda lazán Jasper. Bella közben lebukott a víz alá és ott kezdett el úszni. Mivel a móló nagyon kilógott így ott még nagyon mély a víz.
Mikor kiért esküszöm úgy éreztem magam, mint egy perverz kamasz. Pedig tudtommal nem vagyok az a perverz fajta, kamasz meg főleg nem! Az istenit, hisz 88 éve vámpír vagyok és plusz hozzá jön még a 17 év az emberi életemből, igaz kamasz testben!
Elképesztő, hogy abból a kislányból, akit én folyton az ölemben cipeltem, egy ilyen elképesztően érett lány lett vagy inkább nő.
Ahogy a vizes fehér ruhái rásimulnak a testére… ahogy mind ez kiemeli dús kebleit, lapos feszes hasát, homokóra alakú derekát. A rövidnadrág pedig feszes kerek popsijára simult rá…
- Nananana! Edward! Nem rávetni magadat az én hugicámra. Tudom, hogy szexi, de akkor már vidd szobára. Bár mé…- de Bella egy jól irányzott térdeléssel Emmett legféltettebb kincse felé elhaladtatta.
- És egyébként Emmett! Ha felfázom miattad, akkor behajtatom Rose-on. És tudod jól, hogy milyen Alice meg Rosalie, ha róla van szó – emelgette a szemöldökét és közben gyilkos szemet mersztett a nagydarab srácra.
- Gyere Bella. Öltözz át - ragadta karon Alice és már rángatta is be a házba.
- Na Edward, ezt megkaptad!- veregette vállon Felix és Demetri. Alec inkább a testvére mellet maradt.
- Az mind…- böktem a bőröndök felé.
- Ugyan, ez még csak a fele!- legyintett a szőke hajú Cullen.
De mind egyszerre kaptuk a fejünket a ház felé ahonnan egy puffanást lehetett hallani.
Isabella szemszöge
- Emmett, hogy lehetsz ekkora hangya!- csapott bele a kékes-zöld vízbe.
- Hogy mi vagyok?
- Ne akard, hogy káromkodjak! És egy kérdés: Mi a virágért van itt a Volturi és velük együtt Edward?
- Ők is jöttek nyaralni - monda lazán Jasper. Bella közben lebukott a víz alá és ott kezdett el úszni. Mivel a móló nagyon kilógott így ott még nagyon mély a víz.
Mikor kiért esküszöm úgy éreztem magam, mint egy perverz kamasz. Pedig tudtommal nem vagyok az a perverz fajta, kamasz meg főleg nem! Az istenit, hisz 88 éve vámpír vagyok és plusz hozzá jön még a 17 év az emberi életemből, igaz kamasz testben!
Elképesztő, hogy abból a kislányból, akit én folyton az ölemben cipeltem, egy ilyen elképesztően érett lány lett vagy inkább nő.
Ahogy a vizes fehér ruhái rásimulnak a testére… ahogy mind ez kiemeli dús kebleit, lapos feszes hasát, homokóra alakú derekát. A rövidnadrág pedig feszes kerek popsijára simult rá…
- Nananana! Edward! Nem rávetni magadat az én hugicámra. Tudom, hogy szexi, de akkor már vidd szobára. Bár mé…- de Bella egy jól irányzott térdeléssel Emmett legféltettebb kincse felé elhaladtatta.
- És egyébként Emmett! Ha felfázom miattad, akkor behajtatom Rose-on. És tudod jól, hogy milyen Alice meg Rosalie, ha róla van szó – emelgette a szemöldökét és közben gyilkos szemet mersztett a nagydarab srácra.
- Gyere Bella. Öltözz át - ragadta karon Alice és már rángatta is be a házba.
- Na Edward, ezt megkaptad!- veregette vállon Felix és Demetri. Alec inkább a testvére mellet maradt.
- Az mind…- böktem a bőröndök felé.
- Ugyan, ez még csak a fele!- legyintett a szőke hajú Cullen.
De mind egyszerre kaptuk a fejünket a ház felé ahonnan egy puffanást lehetett hallani.
Isabella szemszöge
Hát persze, hogy elestem. Miért ne estem volna el? És hogyan
máshogy estem volna el, mint hogy simán sétálok a kövön, mikor nincs előttem
semmi.
De hogy őszinte legyek, most nagyon elkalandoztam, és nem figyeltem a lépteimre. Hiába tagadtam, hogy nem akarok Edward-ról hallani meg minden, de egyszerűen átöleltem volna, mikor megláttam. Hiányzott az a biztonságot jelentő ölelése, amiben úgy érzem, soha senki nem tudna bántani, és minden rossztól védve lennék. De túlzottan makacs, és sértett vagyok ahhoz, hogy csak úgy megbocsássak neki!
Nem tudom, hogyan és mikor kerültem be a hatalmas, és csillogó fürdőszobába, de van egy olyan tippem, hogy Alice keze van a dologban. Persze, őt nem találtam sehol, és persze ruhát sem.
- Tessék hugi, itt vannak a bőröndjeid.- rakta le a zöld bőröndöket. Miután kiment, én odamentem a bőröndökhöz, és sorra nyitottam ki őket. Teljesen ledöbbentem.
- ALICEEEEEEEEEE!!!!!!!!!!!- kiáltottam kobold nővérem nevét.- Marie Alice Brandon Cullen vagyis Mrs. Hale!- felkaptam egy kék női inget, és egy másik rövidnadrágot. Persze, fehérneműt is cseréltem, és rohantam le, de hoztam a formámat. Az egyik lépcsőfokot félreléptem, és zuhantam lefelé. Már felkészültem a gurulásra, de az nem jött. Csak egy erős, kemény, és hideg kart éreztem magam körül. Lassan kinyitottam a szemem, és egy aranyszín örvénybe néztem bele. Ismertem az összes Cullen szemét- bár ez így most kicsit vicces gondolat- de ez egyiküké sem volt. Csak egyet jelentett: Edward.
- Igen?- ezt ki mondtam volna hangosan is, vagy már az én gondolataim is hallja?
- Hangosan is kimondtam?
- Mit?
- A neved - ő csak bólintott. Fel sem tűnt, hogy az ölébe vagyok még mindig, de nem is akartam, hogy elengedjen. Túlságosan sokat jelentett nekem azaz ölelés, amire annyira vágytam.
ÓRÁKKAL KÉSŐBB
De hogy őszinte legyek, most nagyon elkalandoztam, és nem figyeltem a lépteimre. Hiába tagadtam, hogy nem akarok Edward-ról hallani meg minden, de egyszerűen átöleltem volna, mikor megláttam. Hiányzott az a biztonságot jelentő ölelése, amiben úgy érzem, soha senki nem tudna bántani, és minden rossztól védve lennék. De túlzottan makacs, és sértett vagyok ahhoz, hogy csak úgy megbocsássak neki!
Nem tudom, hogyan és mikor kerültem be a hatalmas, és csillogó fürdőszobába, de van egy olyan tippem, hogy Alice keze van a dologban. Persze, őt nem találtam sehol, és persze ruhát sem.
- Tessék hugi, itt vannak a bőröndjeid.- rakta le a zöld bőröndöket. Miután kiment, én odamentem a bőröndökhöz, és sorra nyitottam ki őket. Teljesen ledöbbentem.
- ALICEEEEEEEEEE!!!!!!!!!!!- kiáltottam kobold nővérem nevét.- Marie Alice Brandon Cullen vagyis Mrs. Hale!- felkaptam egy kék női inget, és egy másik rövidnadrágot. Persze, fehérneműt is cseréltem, és rohantam le, de hoztam a formámat. Az egyik lépcsőfokot félreléptem, és zuhantam lefelé. Már felkészültem a gurulásra, de az nem jött. Csak egy erős, kemény, és hideg kart éreztem magam körül. Lassan kinyitottam a szemem, és egy aranyszín örvénybe néztem bele. Ismertem az összes Cullen szemét- bár ez így most kicsit vicces gondolat- de ez egyiküké sem volt. Csak egyet jelentett: Edward.
- Igen?- ezt ki mondtam volna hangosan is, vagy már az én gondolataim is hallja?
- Hangosan is kimondtam?
- Mit?
- A neved - ő csak bólintott. Fel sem tűnt, hogy az ölébe vagyok még mindig, de nem is akartam, hogy elengedjen. Túlságosan sokat jelentett nekem azaz ölelés, amire annyira vágytam.
ÓRÁKKAL KÉSŐBB
- Emmett vigyázz már. Ha rám ejted megfojtalak!- jelentette
ki Rose.
- Ugye azt mind, nem nekem akarjátok megsütni – böktem a nagy rakás húsra ami már kint volt az asztelon.
- Na de miért? Tök muri. Megsütjük, és nézzük, ahogy te megeszed. Ha meg nem sikerül, akkor meg letömjük a torkodon.
- Na köszi Emmett, én is téged.
- Csakis teérted Bella - éreztem, hogy valaki hátulról átkarol, és egy puszit lehelt a nyakamra -pontosan oda ahol a nyaki ütőerem van. Előrébb haladt az arcomra, és végül a fejemet felé fordítva, egy csókot lehelt a számra. Mikor kinyitottam a szemem, Edward-ot láttam meg. Teljesen ledöbbentem és…
…zihálva ültem fel az ágyban. Jesszusom, még csak pár órája vagyok itt, máris ilyenekről álmodom.
- Valami baj van?- szólalt meg egy bársonyos hang. Épp, hogy megfordultam már fölém is magaslott. Lassan közelített felém, épp át akartam hidalni az egymás közt- vagyis az ajkunk közötti távolságot- mikor…
…felébredtem. Ismét.
- Hát ez nem igaz - pufogtam magamban. - Hányszor fogok még álombeli álomban felébredni?.- halk kopogást hallottam. Komolyan azon gondolkoztam, ha most Edward jön be, én… én… egyszerűen megbolondulok. De nem ő jött be, hanem Heidi.
- Valami probléma van?- halottam a hangján, hogy mosolyog. Csak abból a kevéske fényből tudtam megállapítani, ami kintről jön.
- Semmi baj nincs…Fogadjunk, hogy az egész pereputty hallotta, hogy miket mondogattam.
- Igen, de Edward-ot nagyon boldoggá tetted.
-…?
- Hát az ő nevét mondogattad. Jasper szavaival élve: teljes extázisba került közben meg legszívesebben hozzád rohant volna - na ne.....
- Ááá… csak azt a pillanatot éltem át, amikor elment az a kis sajtkukac.
- Hazudsz!- kiáltott fel Jazz, hogy én is halljam.
Mivel imádok vitatkozni, ezt sem hagyhattam annyiban, de jobb szeretem szemtől szembe. Ha csak a szempilláimat rebegtetem rá, már nyertem.
Szépen lementem, a nem épp hosszú pizsamámban. Egy sárga pólóból állt, amin egy zsiráf volt, na meg egy piros rövidnadrágból. Miközben lefelé mentem, elhaladtam egy tükör előtt és láttam, hogy a hajam szanaszét áll.
Épp, hogy leértem, mikor beértem a nappaliba, egy-két furcsa látvány fogadott, és egy furcsa dolog.
Pár Volturi, donor vért ivott, de mikor megláttak, teljesen megbabonázva figyeltek. Pontosabban, ha jól tudom, Felix, Caius felesége, és aki kiskoromban folyton idegesített. Rám akarták vetni magukat, de az ikrek bevetették magukat, és páran a Cullen-ek közül is.
De a furcsa dolog az volt, hogy Edward átölet, és elkezdett velem kifele hátrálni. Az ölébe kapott, és rohant velem a sziget túlsó felébe. És a látvány ami ott fogadott egyszerűen…
… egyszerűen gyönyörű volt!
Láttam a kis dokkot, ahol két hajó volt kikötve. Az utat, amin Alec motorral végigvitt, a kis sekély részt, ahol versenyeztünk, hogy ki tud jobb homokvárat építeni. Én Jane-nel, és Renata-val voltam. Még most is állt. Összesen 4 darab, 3 fős csoport volt, és az idősebbek voltak a zsűri. Vagyis a három Volturi vezető, a feleségeik, na meg Carlisle, és Esme. A váraktól úgy 100-200 méterre volt a ház. Eddig fel sem tűnt, hogy ilyen szép. Igaz csak földszintje, és egy emelet volt rajta, és a barna szín dominált, ami kiütött a sok zöld közül, de mégis beleillett, viszont valahogy rontott az összképen, az a medence- amit nem nagyon értek, minek van ott, de mindegy.
- Ez nagyon szép - ejtetem ki a szavakat. Vártam a választ, de nem kaptam. Megfordultam, de senki nem állt mögöttem. Körbefordultam, és mondogattam Edward nevét, de nem kaptam választ.
- Hát ilyen nincs…
- Azt hitted, hogy itt hagytalak, mi?- majd' a szívrohamot hozta rám, de nem szívrohamban szándékozok meghalni, 16 évesen.
- Csak azon aggódtam, hogy ha vissza kell sétálnom, jó pár sebbel térek vissza, na meg egy nagyon fájó talppal, és ez sem utolsó, hogy mezítláb vagyok.
- Jó, oké értem. Még mindig haragszol rám, igaz?- horgasztotta le a fejét. Majdnem bevettem, de tényleg majdnem.
Ha nem kezdett volna fel jönni a nap, akkor nem látom meg az arcát, és rajta azt a szégyentelen- de egyben nagyon jóképű- félmosolyt.
- Eltaláltad - hátat mutattam neki, és elindultam.
- Bella…
- Mi van?- néztem rá mérgesen.
- Ha nem szándékozol, egy nagyot úszni, akkor inkább arra kéne menni - mosolygott rám félszegen, miközben az ellenkező irányban mutatott.
- Hogy egyem meg a jól átfőtt borsóját, a szép kis pofijával az a ki…- és így tovább. De persze, Edward nem bírta ki röhögés nélkül.
Egy éles fájdalmat éreztem a lábamnál, aztán magam alatt a kissé nedves, de annál keményebb földet.
- Bella jól vagy?- termett mellettem az én személyes- kínzó, de nagyon jóképű, akit nem mellesleg most nem kedvelek, mert nem kapott el, és nem lehettem az ölelésében- Adoniszom.
- Igen, semmi ba…- de az ölébe kapott, és pár másodperc múlva, már Carlisle-t láttam orvosi táskával a kezében.
- Hogyan…
- Tudod, hogy jó a hallásunk. Mindent hallottunk.
- Jaja. Megnéztem volna, hogyan gyalogolsz le másfél kilométert, és utána úsznál, vagy tízszer annyit. Kár, hogy Eddy szólt. Ja, és igen, ez az új beceneve, amit Felix, és Demetri voltak olyan kedvesek, hogy elárultak – vigyorgott teli szájjal Emmett.
- Nem bunyózok veletek - jelentette ki Edward, rá sem tekintve
- Pedig azt mondtad, beválik- nyafogott Emm, és vállon bökte Felix-et.
Jane szemszöge
- Ugye azt mind, nem nekem akarjátok megsütni – böktem a nagy rakás húsra ami már kint volt az asztelon.
- Na de miért? Tök muri. Megsütjük, és nézzük, ahogy te megeszed. Ha meg nem sikerül, akkor meg letömjük a torkodon.
- Na köszi Emmett, én is téged.
- Csakis teérted Bella - éreztem, hogy valaki hátulról átkarol, és egy puszit lehelt a nyakamra -pontosan oda ahol a nyaki ütőerem van. Előrébb haladt az arcomra, és végül a fejemet felé fordítva, egy csókot lehelt a számra. Mikor kinyitottam a szemem, Edward-ot láttam meg. Teljesen ledöbbentem és…
…zihálva ültem fel az ágyban. Jesszusom, még csak pár órája vagyok itt, máris ilyenekről álmodom.
- Valami baj van?- szólalt meg egy bársonyos hang. Épp, hogy megfordultam már fölém is magaslott. Lassan közelített felém, épp át akartam hidalni az egymás közt- vagyis az ajkunk közötti távolságot- mikor…
…felébredtem. Ismét.
- Hát ez nem igaz - pufogtam magamban. - Hányszor fogok még álombeli álomban felébredni?.- halk kopogást hallottam. Komolyan azon gondolkoztam, ha most Edward jön be, én… én… egyszerűen megbolondulok. De nem ő jött be, hanem Heidi.
- Valami probléma van?- halottam a hangján, hogy mosolyog. Csak abból a kevéske fényből tudtam megállapítani, ami kintről jön.
- Semmi baj nincs…Fogadjunk, hogy az egész pereputty hallotta, hogy miket mondogattam.
- Igen, de Edward-ot nagyon boldoggá tetted.
-…?
- Hát az ő nevét mondogattad. Jasper szavaival élve: teljes extázisba került közben meg legszívesebben hozzád rohant volna - na ne.....
- Ááá… csak azt a pillanatot éltem át, amikor elment az a kis sajtkukac.
- Hazudsz!- kiáltott fel Jazz, hogy én is halljam.
Mivel imádok vitatkozni, ezt sem hagyhattam annyiban, de jobb szeretem szemtől szembe. Ha csak a szempilláimat rebegtetem rá, már nyertem.
Szépen lementem, a nem épp hosszú pizsamámban. Egy sárga pólóból állt, amin egy zsiráf volt, na meg egy piros rövidnadrágból. Miközben lefelé mentem, elhaladtam egy tükör előtt és láttam, hogy a hajam szanaszét áll.
Épp, hogy leértem, mikor beértem a nappaliba, egy-két furcsa látvány fogadott, és egy furcsa dolog.
Pár Volturi, donor vért ivott, de mikor megláttak, teljesen megbabonázva figyeltek. Pontosabban, ha jól tudom, Felix, Caius felesége, és aki kiskoromban folyton idegesített. Rám akarták vetni magukat, de az ikrek bevetették magukat, és páran a Cullen-ek közül is.
De a furcsa dolog az volt, hogy Edward átölet, és elkezdett velem kifele hátrálni. Az ölébe kapott, és rohant velem a sziget túlsó felébe. És a látvány ami ott fogadott egyszerűen…
… egyszerűen gyönyörű volt!
Láttam a kis dokkot, ahol két hajó volt kikötve. Az utat, amin Alec motorral végigvitt, a kis sekély részt, ahol versenyeztünk, hogy ki tud jobb homokvárat építeni. Én Jane-nel, és Renata-val voltam. Még most is állt. Összesen 4 darab, 3 fős csoport volt, és az idősebbek voltak a zsűri. Vagyis a három Volturi vezető, a feleségeik, na meg Carlisle, és Esme. A váraktól úgy 100-200 méterre volt a ház. Eddig fel sem tűnt, hogy ilyen szép. Igaz csak földszintje, és egy emelet volt rajta, és a barna szín dominált, ami kiütött a sok zöld közül, de mégis beleillett, viszont valahogy rontott az összképen, az a medence- amit nem nagyon értek, minek van ott, de mindegy.
- Ez nagyon szép - ejtetem ki a szavakat. Vártam a választ, de nem kaptam. Megfordultam, de senki nem állt mögöttem. Körbefordultam, és mondogattam Edward nevét, de nem kaptam választ.
- Hát ilyen nincs…
- Azt hitted, hogy itt hagytalak, mi?- majd' a szívrohamot hozta rám, de nem szívrohamban szándékozok meghalni, 16 évesen.
- Csak azon aggódtam, hogy ha vissza kell sétálnom, jó pár sebbel térek vissza, na meg egy nagyon fájó talppal, és ez sem utolsó, hogy mezítláb vagyok.
- Jó, oké értem. Még mindig haragszol rám, igaz?- horgasztotta le a fejét. Majdnem bevettem, de tényleg majdnem.
Ha nem kezdett volna fel jönni a nap, akkor nem látom meg az arcát, és rajta azt a szégyentelen- de egyben nagyon jóképű- félmosolyt.
- Eltaláltad - hátat mutattam neki, és elindultam.
- Bella…
- Mi van?- néztem rá mérgesen.
- Ha nem szándékozol, egy nagyot úszni, akkor inkább arra kéne menni - mosolygott rám félszegen, miközben az ellenkező irányban mutatott.
- Hogy egyem meg a jól átfőtt borsóját, a szép kis pofijával az a ki…- és így tovább. De persze, Edward nem bírta ki röhögés nélkül.
Egy éles fájdalmat éreztem a lábamnál, aztán magam alatt a kissé nedves, de annál keményebb földet.
- Bella jól vagy?- termett mellettem az én személyes- kínzó, de nagyon jóképű, akit nem mellesleg most nem kedvelek, mert nem kapott el, és nem lehettem az ölelésében- Adoniszom.
- Igen, semmi ba…- de az ölébe kapott, és pár másodperc múlva, már Carlisle-t láttam orvosi táskával a kezében.
- Hogyan…
- Tudod, hogy jó a hallásunk. Mindent hallottunk.
- Jaja. Megnéztem volna, hogyan gyalogolsz le másfél kilométert, és utána úsznál, vagy tízszer annyit. Kár, hogy Eddy szólt. Ja, és igen, ez az új beceneve, amit Felix, és Demetri voltak olyan kedvesek, hogy elárultak – vigyorgott teli szájjal Emmett.
- Nem bunyózok veletek - jelentette ki Edward, rá sem tekintve
- Pedig azt mondtad, beválik- nyafogott Emm, és vállon bökte Felix-et.
Jane szemszöge
-Velem leállhatok bunyózni - jelentettem ki.
-Na, hogy is ne! Hogy hozzád se tudjak érni? Önmagadban is rémisztő, és fájdalmas vagy, de ha még a képességedet is használod ak…- és elkezdett nevetni. Hát az biztos, hon nem mindennapi látvány tárult a szemünk elé.
Aro, Caius és Marcus mester fürdőnadrágban. Még szerencse, hogy nem úszóbuggyiban. Na, akkor lenne itt igazi parádé.
-Most meg mi van?- kérdezték egyszerre. Mindenki már a földön fetrengett a nevetéstől. Csak szegény Bellát féltettem. Igaz, hogy nekünk nem kell oxigén, de neki igen, és már kezd vörös lenni a feje.
-Azt állították, hogy nem tudom őket legyőzni úszásban, pedig de!- húzta ki magát Marcus mester. Már csak a fajtánk miatt is gyönyörűek, és jó testalkatúak vagyunk, de a három vezért nem lehet magára valami büszke, maximum Caius mester, de szegény Aro-nak, és Marcus-nak alig volt valami izom a testén, vagy ha volt is, akkor sem látszódott túlzottan.
-Jó-jó elég lesz! Szegény Bella mindjárt megfullad itt nekünk, és az nem lenne szerencsés. Ti meg hárman menjetek ki!- jelentette ki Sulpicia, és persze ő „tért” magához legelőször.
Alice szemszöge
-Na, hogy is ne! Hogy hozzád se tudjak érni? Önmagadban is rémisztő, és fájdalmas vagy, de ha még a képességedet is használod ak…- és elkezdett nevetni. Hát az biztos, hon nem mindennapi látvány tárult a szemünk elé.
Aro, Caius és Marcus mester fürdőnadrágban. Még szerencse, hogy nem úszóbuggyiban. Na, akkor lenne itt igazi parádé.
-Most meg mi van?- kérdezték egyszerre. Mindenki már a földön fetrengett a nevetéstől. Csak szegény Bellát féltettem. Igaz, hogy nekünk nem kell oxigén, de neki igen, és már kezd vörös lenni a feje.
-Azt állították, hogy nem tudom őket legyőzni úszásban, pedig de!- húzta ki magát Marcus mester. Már csak a fajtánk miatt is gyönyörűek, és jó testalkatúak vagyunk, de a három vezért nem lehet magára valami büszke, maximum Caius mester, de szegény Aro-nak, és Marcus-nak alig volt valami izom a testén, vagy ha volt is, akkor sem látszódott túlzottan.
-Jó-jó elég lesz! Szegény Bella mindjárt megfullad itt nekünk, és az nem lenne szerencsés. Ti meg hárman menjetek ki!- jelentette ki Sulpicia, és persze ő „tért” magához legelőször.
Alice szemszöge
Pontosan most 15 perce, hogy abbahagytuk a nevetést, a három
„vezéren”. Én nagyon nem tekintem őket annak, de ez csak részletkérdés. Szegény
Bella, vagy 2 percen keresztül kapkodott az éltető oxigén után, és még vagy öt
percig tartott mire a pulzusa visszaállt az eredeti tempójába.
Most meg kint úszik Alec-el, és Jane-nel. Mivel ők is annyi idősek lehetnek testileg, mit Bella, velük tölti a legtöbb időt. Igen, a veszedelem ikrek szórakoznak, és nem is akárhogy! De itt mindenki más, mint ami elhíresült róla. És nagyon jó irányba.
Látomás.
De amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is múlt el.
~Mi értelme van egy medúzának itt? És mi…
Most meg kint úszik Alec-el, és Jane-nel. Mivel ők is annyi idősek lehetnek testileg, mit Bella, velük tölti a legtöbb időt. Igen, a veszedelem ikrek szórakoznak, és nem is akárhogy! De itt mindenki más, mint ami elhíresült róla. És nagyon jó irányba.
Látomás.
De amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is múlt el.
~Mi értelme van egy medúzának itt? És mi…
Egy éles sikítás rántott ki a gondolatomból, és akkor
mindent megérettem.
Bella...
Bella...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése