Édes a játék
Edward szemszöge
- Ne! Alec neeeee!- sikította Bella. Mivel Alec volt olyan
kedves, és bedobta a vízbe.- Ezt nagyon megbánnád, ha nem szeretnélek annyira.
Szerintem Bella azt hitte, hogy nem vettem észre- márpedig de- mikor a szeme sarkából rám nézett. Lehet, hogy már egy kicsit frusztrálta, hogy egyfolytában őt nézem, de hát mit tehetnék?! Tökéletes alakja van, amelyet a víz most még jobban kiemelt. Azon még én magam is meglepődtem, hogy ugrásra készen állok, hogy meg mentsem bármiféle bajtól. Igaz nagy marhaság, hisz itt bárki meg tudná menteni, ha bajba kerül, de mégis úgy értem, hogy ez az én fő feladatom.
De ezzel nem csak én, hanem Caius is így van. De ő nagyon nem érti önmagát. Mivel- az ő szavaival élve -„Az ember a világon a legelvetendőbb lénye.” Így hát nagyon nem érti önmagát, bár az is igaz, hogy a Kiket-kell-legjobban-megvetni-lista élén, nem az ember, hanem a vérfarkas áll, hisz egyszer majdnem megölte egy.
Hirtelen Heidi robbant ki a tengerpartra, kezében valami furcsa kis izével.
- Ez de édes - visította Heidi.- Srácok nézzétek mit találtam Demetri bőröndjében - és felmutatott egy plüss medúzát.
Felix és Emmett a földön fetrengett, Alec meg a vízben a röhögéstől. A két nagyobb darab vámpír már gondolatban azt tervezte, hogyan fogják Dem-et emiatt csesztetni, de én már tudtam, hogy ez nekik nem fog összejönni.
Néztem, ahogy Bella végignéz a lányokon, és egyre inkább kezd az arca elszontyolodni.
Ilyenkor igazán bánom, hogy nem tudok a gondolatában olvasni. Soha eddig- vámpírlétem alatt- nem találkoztam még olyan emberrel, vagy vámpírral akinek nem halottam, vagy láttam volna a gondolait.
Azt viszont tisztán kiláttam a szeméből, hogy nagyon irigykedik ránk, mert csillogunk. Imádattal néz minket- még ha a Cullen családot nem is annyira- de minket Volturi-kat igen.
- Bella ugye nem csípett meg az a medúza?- rohant ki Alice a házból Bella elé.
- Micsoda?
- Medúza.
- Egy PLÜSS medúza?
- Mi van?- döntötte oldalra a fejét.- Volt egy látomásom egy medúzáról, és azután meg te sikítottál.
- A sikítás attól volt, hogy Alec, volt olyan kedves és beledobott a vízbe, a medúza, amit meg láttál Demetri-é - mutatott a Heidi kezében lévő kis micsodára.
- Amit Heidi-nek vettem még Olaszországban - tette hozzá az érintett.
- Tényleg?- nézett rá nagy szemekkel.
- Hát persze. Láttam, hogy mennyire tetszett neked így megvettem. Este akartam oda adni, de valakinek megint tu…
-J aj olyan édi vagy! Nagyon köszönöm.- vetette magát Dem nyakába. Persze miután elkezdtek csókolózni mindkettőjük fantáziája beindult. Így Jasper, és én köhintettünk egy nagyot.
Valamilyen szinten vették a jelet, de így is lett egy kisebb vitánk velük.
- Alice el akarok este menni vásárolni!- a fiúk és én is úgy néztünk Bellára, mint aki most szabadult az Őrültek házából. Bár én még nem voltam Alice-val, de láttam már, mesélték a gondolatikban is, hogy miket szokott művelni
- Örülök neki, de minek?
- Nem gondoltad, hogy azokban az izékben fogok itt föl le járkálni?!
- Mi van nagyon is jól állnak!- ezzel én is nagyon egyet értek! Még szerencse, hogy nem mondtam ki hangosan is.
- Alice emlékezz vissza a pár órával előbbi vitánkra.
- Na igen, az egy szép menet volt!- jelentette ki Demetri.
- Ti inkább meg se szólaljatok. Egy kész orgiát csináltatok a gondolatitokban.
- Nem kéne őket olvasgatni, és ennyi.
- Eléggé nehéz, hogy ha ordibáltok. Tudjátok, hogy nekem ez olyan, mintha mindenki hallaná.
- Ugyan, rajtad kívül senki sem panaszkodik. Minek csinálsz akkor belőle akkor ügyet?- nézett a szemembe dacosan Heidi.
- Engem is zavar. Csak engem nem a képek, hanem az érzelmek.
- Neked is ugyan az a mondanivalóm, mint Edward-nak. Ne elemezd a mi érzelmeinket.
- Az a baj Heidi, hogy fogalmad sincs mekkora a teher ez számunkra, hogy olyanokat érzünk, látunk, illetve hallunk amilyeneket. Nem csak a ti érzelmeteket érzem hanem mindenkiét. És ezek olyanok számomra, mintha saját magamból indulna ki. És az is baj, hogy ha egy érzelem túl nagy, akkor az rám rakódik, nem tudok vele mit kezdeni, és úrrá lesz rajtam.
- Igen és ebből nekünk most mi a lényeg.
- Nektek csak annyi, hogy legyetek úrrá az érzelmeteken, mert különben olyan „nyugtató” hullámot küldök rátok, hogy- hiába vagytok vámpírok- elalszotok tőle. És ez a többieknek is szól.
- Ja persze, és higgyük is el!- fojtatta Heidi. Hogy neki minek kell ilyen önfejűnek lennie. Nagyon meg fogja bánni.
A következő pillanatban, már a földön feküdt eszméletlenül. De pár pillanat múlva máris ébren pislogott nagyokat.
- Ez meg mi volt?
- Nem hittél nekem, én meg megmutattam, hogy márpedig meg tudom tenni, akár szemrebbenés nélkül.
- De akkor is, hogy merészeled ezt megtenni egy nővel?- pattant fel.
- Már Rosalie-val is megtettem. De megnyugodhatsz - és mielőtt nekem ugrasz- Bellával soha nem tettem meg, és nem is fogom.
- Na akkor ezt kapd ki!- és egy szenvedélyes csókot adott Dem-nek.
- Jaj, hagyjátok már abba a nyálcserét - szóltam rájuk, mert már nagyon elegem volt a gondolataikból.
- Csak féltékeny vagy, hogy te nem csinálhatod ezt. Kivel is? Ja, megvan a kis Bellával.
- Hogy mit mond a vámpír, aki mindjárt kopasz lesz?
- Azt, hogy Eddy fiú szívesen csókolózna veled.
- Csak hogy én nem.- ez övön aluli volt. Eddig is sejtettem, hogy nem vagyok Bella esete, de hogy így hangosan, mindenki előtt kimondta, nagyon rosszul esett. És most már biztos is vagyok benne, hogy semmi esélyem nála.
- Bella meg fogsz fázni.- jött ki Esme, és aggódva ráterített egy törülközőt.
- Esme kb. 30 fok van, és nap is hét ágra tűz, hogy fáznék meg?
- Rendben csak aggódtam.
A nap további része úgy telt körül-belül, mint előtte. Továbbra is nézetem Bellát és irigykedtem a „félelmetes” ikrekre, hogy olyan közel kerülhetnek hozzá.
Valójában nem is félelmetesek, csak kamasz gyerekek, akiknek nagyon hirtelen kellet komollyá, és félelmetessé válniuk. Így nem csoda, hogy most mindazt kiélik, ami kimaradt az életükből.
Miután Felix és Emmett visszajöttek- a halfogásból- hal nélkül megpróbáltak nagy hazugságot beadni a többieknek, hogy megbirkóztak egy cápával, de nagy bánatukra én hallottam a gondolatukban, hogy csak egymással birkóztak a víz alatt.
Ezek után verekedni akartak, de megint megfeledkeztek-, bár vámpírként nem tudom, hogy tették- a képességemről.
És megtörtént a nagy áttörés- vagy legalábbis én annak hittem.
Bella odajött hozzám, és beszélgetést kezdeményezett velem. Nagy örömmel, és gyanútlanul elegyedtem beszélgetésbe vele. Mikor is hírtelem Felix és Emmett felkaptak, és a vízbe dobtak. Pontosan tudták, hogy ha Bellával beszélgetek, csak rá koncertálok, és hogy nem veszem észre ha közelednek.
Így hát meg se lepődtem, mikor felszínt értem és láttam, hogy a két melák, egy tábla csokit nyújtanak át Bellának.
~Na de vigyázz magadra Bella. Az este lesz egy jó hosszú beszélgetésünk kettesben.~ láttam Alice gondolatában, hogy mi is lesz, és ő csak a hüvelykujját mutatta fel, hogy jó lesz.
Csak az a lényeg, hogy Bellának még sejtése se legyen, hogy mit tervezek. Bár ahogy eddig kiismertem Alice-t.
Szerencsére Athenodora belement, hogy azt adjuk be Bellának, hogy ő találta ki az egészet és én vonakodva, és nagylelkűen belementem.
Míg ők játékteremben lesznek, addig én elviszem vacsorázni, és utána elmegyünk neki venni ételt és innivalót.
Míg Bellát Alice rángatta el, úgy este 7 óra környékén, hogy átöltöztesse a mi ki… nem is tudom minkre. Mert nem randi az biztos- bár én nagyon örülnék ha az lenne- de, hogy nem is lesz egy baráti vacsora az is biztos.
Engem Rosalie vett a szárnyi alá. Elborzadva nézete a ruhatáramat. És mindegyikhez volt egy epés mondata. De ezek voltak a leggyakoribbak: „Hogy ez milyen ocsmány!”, „Hogy képes valaki ilyen ruhákat viselni?!”, „Ha az én Emm mackóm ilyen ruhákat hordana, már réses rég a világűr legmélyebb, és legfeketébb sarkában lenne!” na ez volt az én személyes kedvencem. Igaz, hogy szőke kívülről, de hogy még belülről is néha mennyire az tud lenni…
Szerintem Bella azt hitte, hogy nem vettem észre- márpedig de- mikor a szeme sarkából rám nézett. Lehet, hogy már egy kicsit frusztrálta, hogy egyfolytában őt nézem, de hát mit tehetnék?! Tökéletes alakja van, amelyet a víz most még jobban kiemelt. Azon még én magam is meglepődtem, hogy ugrásra készen állok, hogy meg mentsem bármiféle bajtól. Igaz nagy marhaság, hisz itt bárki meg tudná menteni, ha bajba kerül, de mégis úgy értem, hogy ez az én fő feladatom.
De ezzel nem csak én, hanem Caius is így van. De ő nagyon nem érti önmagát. Mivel- az ő szavaival élve -„Az ember a világon a legelvetendőbb lénye.” Így hát nagyon nem érti önmagát, bár az is igaz, hogy a Kiket-kell-legjobban-megvetni-lista élén, nem az ember, hanem a vérfarkas áll, hisz egyszer majdnem megölte egy.
Hirtelen Heidi robbant ki a tengerpartra, kezében valami furcsa kis izével.
- Ez de édes - visította Heidi.- Srácok nézzétek mit találtam Demetri bőröndjében - és felmutatott egy plüss medúzát.
Felix és Emmett a földön fetrengett, Alec meg a vízben a röhögéstől. A két nagyobb darab vámpír már gondolatban azt tervezte, hogyan fogják Dem-et emiatt csesztetni, de én már tudtam, hogy ez nekik nem fog összejönni.
Néztem, ahogy Bella végignéz a lányokon, és egyre inkább kezd az arca elszontyolodni.
Ilyenkor igazán bánom, hogy nem tudok a gondolatában olvasni. Soha eddig- vámpírlétem alatt- nem találkoztam még olyan emberrel, vagy vámpírral akinek nem halottam, vagy láttam volna a gondolait.
Azt viszont tisztán kiláttam a szeméből, hogy nagyon irigykedik ránk, mert csillogunk. Imádattal néz minket- még ha a Cullen családot nem is annyira- de minket Volturi-kat igen.
- Bella ugye nem csípett meg az a medúza?- rohant ki Alice a házból Bella elé.
- Micsoda?
- Medúza.
- Egy PLÜSS medúza?
- Mi van?- döntötte oldalra a fejét.- Volt egy látomásom egy medúzáról, és azután meg te sikítottál.
- A sikítás attól volt, hogy Alec, volt olyan kedves és beledobott a vízbe, a medúza, amit meg láttál Demetri-é - mutatott a Heidi kezében lévő kis micsodára.
- Amit Heidi-nek vettem még Olaszországban - tette hozzá az érintett.
- Tényleg?- nézett rá nagy szemekkel.
- Hát persze. Láttam, hogy mennyire tetszett neked így megvettem. Este akartam oda adni, de valakinek megint tu…
-J aj olyan édi vagy! Nagyon köszönöm.- vetette magát Dem nyakába. Persze miután elkezdtek csókolózni mindkettőjük fantáziája beindult. Így Jasper, és én köhintettünk egy nagyot.
Valamilyen szinten vették a jelet, de így is lett egy kisebb vitánk velük.
- Alice el akarok este menni vásárolni!- a fiúk és én is úgy néztünk Bellára, mint aki most szabadult az Őrültek házából. Bár én még nem voltam Alice-val, de láttam már, mesélték a gondolatikban is, hogy miket szokott művelni
- Örülök neki, de minek?
- Nem gondoltad, hogy azokban az izékben fogok itt föl le járkálni?!
- Mi van nagyon is jól állnak!- ezzel én is nagyon egyet értek! Még szerencse, hogy nem mondtam ki hangosan is.
- Alice emlékezz vissza a pár órával előbbi vitánkra.
- Na igen, az egy szép menet volt!- jelentette ki Demetri.
- Ti inkább meg se szólaljatok. Egy kész orgiát csináltatok a gondolatitokban.
- Nem kéne őket olvasgatni, és ennyi.
- Eléggé nehéz, hogy ha ordibáltok. Tudjátok, hogy nekem ez olyan, mintha mindenki hallaná.
- Ugyan, rajtad kívül senki sem panaszkodik. Minek csinálsz akkor belőle akkor ügyet?- nézett a szemembe dacosan Heidi.
- Engem is zavar. Csak engem nem a képek, hanem az érzelmek.
- Neked is ugyan az a mondanivalóm, mint Edward-nak. Ne elemezd a mi érzelmeinket.
- Az a baj Heidi, hogy fogalmad sincs mekkora a teher ez számunkra, hogy olyanokat érzünk, látunk, illetve hallunk amilyeneket. Nem csak a ti érzelmeteket érzem hanem mindenkiét. És ezek olyanok számomra, mintha saját magamból indulna ki. És az is baj, hogy ha egy érzelem túl nagy, akkor az rám rakódik, nem tudok vele mit kezdeni, és úrrá lesz rajtam.
- Igen és ebből nekünk most mi a lényeg.
- Nektek csak annyi, hogy legyetek úrrá az érzelmeteken, mert különben olyan „nyugtató” hullámot küldök rátok, hogy- hiába vagytok vámpírok- elalszotok tőle. És ez a többieknek is szól.
- Ja persze, és higgyük is el!- fojtatta Heidi. Hogy neki minek kell ilyen önfejűnek lennie. Nagyon meg fogja bánni.
A következő pillanatban, már a földön feküdt eszméletlenül. De pár pillanat múlva máris ébren pislogott nagyokat.
- Ez meg mi volt?
- Nem hittél nekem, én meg megmutattam, hogy márpedig meg tudom tenni, akár szemrebbenés nélkül.
- De akkor is, hogy merészeled ezt megtenni egy nővel?- pattant fel.
- Már Rosalie-val is megtettem. De megnyugodhatsz - és mielőtt nekem ugrasz- Bellával soha nem tettem meg, és nem is fogom.
- Na akkor ezt kapd ki!- és egy szenvedélyes csókot adott Dem-nek.
- Jaj, hagyjátok már abba a nyálcserét - szóltam rájuk, mert már nagyon elegem volt a gondolataikból.
- Csak féltékeny vagy, hogy te nem csinálhatod ezt. Kivel is? Ja, megvan a kis Bellával.
- Hogy mit mond a vámpír, aki mindjárt kopasz lesz?
- Azt, hogy Eddy fiú szívesen csókolózna veled.
- Csak hogy én nem.- ez övön aluli volt. Eddig is sejtettem, hogy nem vagyok Bella esete, de hogy így hangosan, mindenki előtt kimondta, nagyon rosszul esett. És most már biztos is vagyok benne, hogy semmi esélyem nála.
- Bella meg fogsz fázni.- jött ki Esme, és aggódva ráterített egy törülközőt.
- Esme kb. 30 fok van, és nap is hét ágra tűz, hogy fáznék meg?
- Rendben csak aggódtam.
A nap további része úgy telt körül-belül, mint előtte. Továbbra is nézetem Bellát és irigykedtem a „félelmetes” ikrekre, hogy olyan közel kerülhetnek hozzá.
Valójában nem is félelmetesek, csak kamasz gyerekek, akiknek nagyon hirtelen kellet komollyá, és félelmetessé válniuk. Így nem csoda, hogy most mindazt kiélik, ami kimaradt az életükből.
Miután Felix és Emmett visszajöttek- a halfogásból- hal nélkül megpróbáltak nagy hazugságot beadni a többieknek, hogy megbirkóztak egy cápával, de nagy bánatukra én hallottam a gondolatukban, hogy csak egymással birkóztak a víz alatt.
Ezek után verekedni akartak, de megint megfeledkeztek-, bár vámpírként nem tudom, hogy tették- a képességemről.
És megtörtént a nagy áttörés- vagy legalábbis én annak hittem.
Bella odajött hozzám, és beszélgetést kezdeményezett velem. Nagy örömmel, és gyanútlanul elegyedtem beszélgetésbe vele. Mikor is hírtelem Felix és Emmett felkaptak, és a vízbe dobtak. Pontosan tudták, hogy ha Bellával beszélgetek, csak rá koncertálok, és hogy nem veszem észre ha közelednek.
Így hát meg se lepődtem, mikor felszínt értem és láttam, hogy a két melák, egy tábla csokit nyújtanak át Bellának.
~Na de vigyázz magadra Bella. Az este lesz egy jó hosszú beszélgetésünk kettesben.~ láttam Alice gondolatában, hogy mi is lesz, és ő csak a hüvelykujját mutatta fel, hogy jó lesz.
Csak az a lényeg, hogy Bellának még sejtése se legyen, hogy mit tervezek. Bár ahogy eddig kiismertem Alice-t.
Szerencsére Athenodora belement, hogy azt adjuk be Bellának, hogy ő találta ki az egészet és én vonakodva, és nagylelkűen belementem.
Míg ők játékteremben lesznek, addig én elviszem vacsorázni, és utána elmegyünk neki venni ételt és innivalót.
Míg Bellát Alice rángatta el, úgy este 7 óra környékén, hogy átöltöztesse a mi ki… nem is tudom minkre. Mert nem randi az biztos- bár én nagyon örülnék ha az lenne- de, hogy nem is lesz egy baráti vacsora az is biztos.
Engem Rosalie vett a szárnyi alá. Elborzadva nézete a ruhatáramat. És mindegyikhez volt egy epés mondata. De ezek voltak a leggyakoribbak: „Hogy ez milyen ocsmány!”, „Hogy képes valaki ilyen ruhákat viselni?!”, „Ha az én Emm mackóm ilyen ruhákat hordana, már réses rég a világűr legmélyebb, és legfeketébb sarkában lenne!” na ez volt az én személyes kedvencem. Igaz, hogy szőke kívülről, de hogy még belülről is néha mennyire az tud lenni…
-Megértem én, hogy a Volturi-nak sötét ruhában kell
járkálniuk mindenütt, de arról nem tudtam, hogy a ruhákkal félelmet, és pánikot
is kell kelteni!- nézett az egyik- szerintem egész jó- pólómra.- Na ez egész
jó. Ezeket vedd fel. Ezzel a cipővel, és ezzel az övvel.- az ágyamra tette őket
és kiment.
~Hogy került ez az ujjatlan felső a bőröndömbe?~ felvettem a szaggatott farmert, a barna övet, a fehér ujjatlan felsőt, amin egy csizma pár van, a lábamra meg barna cipőt húztam.
A hajamat hagytam ahogy van- na jó nem egy kicsit összeborzoltam, és olyan lett, mint az előbb volt.
Mikor lefelé mentem összefutottam Emmett-el.
- Egy jó tanács öcsi a ma estére: Védekezzetek - tette a vállamra a kezét, és halál komoly arccal mondta ezt.
- Hogy mi van?
- Tessék. Fogd legyen nálad - nyomott a kezembe egy óvszeres dobozt.
- Ugye tudod, hogy fájdalmasan hülye vagy?- tettem fel a költői kérdést.
- Nem is igaz! Csak vigyázok rátok! Még teherbe ne essen a kicsi Bella. Nem akarok nagybácsi lenni. Túl fiatal vagyok én még ahhoz.
- Emmett ha eddig nem tudtad volna a vámpíroknak nem lehet gyerekük. Eleve, ha még ember lennél nagy valószínű, hogy már rég meghaltál volna, és Bella és köztem sosem lesz semmi.
- Jaj ne lombozd már le a vámpír kedvét. És soha ne mond, hogy soha! Fúj ez de Alice-s volt - fintorodott egyet.
Szerencsére ezek után senki sem állított meg, és nyugodtan folytathattam utam a motorcsónakhoz.
Pár perc múlva Bella és Alice is megérkezett. Végignéztem Bellán és- be kellet, hogy valljam magamnak-, hogy tetszett amit láttam.
Bevetettem a féloldalas mosolyomat, mire halványan elpirult.
A kezemet nyújtottam, hogy besegítsem a hajóba, amit- nagy örömömre- el is fogadott.
~Hogy került ez az ujjatlan felső a bőröndömbe?~ felvettem a szaggatott farmert, a barna övet, a fehér ujjatlan felsőt, amin egy csizma pár van, a lábamra meg barna cipőt húztam.
A hajamat hagytam ahogy van- na jó nem egy kicsit összeborzoltam, és olyan lett, mint az előbb volt.
Mikor lefelé mentem összefutottam Emmett-el.
- Egy jó tanács öcsi a ma estére: Védekezzetek - tette a vállamra a kezét, és halál komoly arccal mondta ezt.
- Hogy mi van?
- Tessék. Fogd legyen nálad - nyomott a kezembe egy óvszeres dobozt.
- Ugye tudod, hogy fájdalmasan hülye vagy?- tettem fel a költői kérdést.
- Nem is igaz! Csak vigyázok rátok! Még teherbe ne essen a kicsi Bella. Nem akarok nagybácsi lenni. Túl fiatal vagyok én még ahhoz.
- Emmett ha eddig nem tudtad volna a vámpíroknak nem lehet gyerekük. Eleve, ha még ember lennél nagy valószínű, hogy már rég meghaltál volna, és Bella és köztem sosem lesz semmi.
- Jaj ne lombozd már le a vámpír kedvét. És soha ne mond, hogy soha! Fúj ez de Alice-s volt - fintorodott egyet.
Szerencsére ezek után senki sem állított meg, és nyugodtan folytathattam utam a motorcsónakhoz.
Pár perc múlva Bella és Alice is megérkezett. Végignéztem Bellán és- be kellet, hogy valljam magamnak-, hogy tetszett amit láttam.
Bevetettem a féloldalas mosolyomat, mire halványan elpirult.
A kezemet nyújtottam, hogy besegítsem a hajóba, amit- nagy örömömre- el is fogadott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése